Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK - Tefner Zoltán: Ugron István és a német külpolitika 1918 áprilisában-májusában VI/1417
UGRÓN ISTVÁN ÉS A NÉMET KÜLPOLITIKA 1918 TAVASZÁN 1447 tattak május 19-én. Wedel elég világosan megmondta, hogy német részről feladták a lengyel megoldást, s helyét átvette a Kandidatenlösung. Ezen a német politika azt érti, hogy bár Lengyelország önálló, van királya, de német katonai és gazdasági dominanciával. Mérey írásából kiderült, hogy Oettingen elszólása igaznak bizonyult, amit aztán később — nyilván hivatali utasításra — Oettingen Ugrón előtt megcáfolt, s hogy Ugrón is, és a lengyelek is tül korán örültek. Wedel úgy tájékoztatta Méreyt és Flotow-t, hogy a két uralkodó közötti kellemetlen párbeszéd Károlynak egy korábbi kijelentésére volt visszavezethető. Wedel szerint Károly egyik korábbi találkozójuk alakalmával azt mondta Vilmosnak, hogy idegenkedik az ausztropolonista megoldástól: „Sem Te, sem én nem viselhetjük a lengyel koronát, mert az alapja lenne a későbbi viszálynak kettőnk között. A lengyeleknek saját királyt kell választaniuk."105 Károly kijelentése történetileg bizonyítatlan, amennyiben mégis elhangzott egy ilyen értelmű kijelentés, azt II. Vilmos nyilvánvalóan eredeti kontextusából kiragadva idézte, pontosabban olvasta Károly fejére, aki nem tudott védekezni ellene. Vilmos felhozta még Spában azokat az egyébként a Monarchia politikusai által tényleg gyakran elmondott aggályokat, hogy a lengyelekkel növekedne a monarchia szláv lakóinak száma, de ha megalakulna az önálló Lengyel Királyság, Galícia átkerülne oda, s az alapvetően birodalomfenntartó lengyel elem híján Ausztriában túlsúlyba kerülnének a centripetális hatást kifejtő egyéb szláv elemek, ez a német és a magyar elem visszaszorulását eredményezné. Az ausztropolonista megoldás ellen szóló érvek között valóban ez volt az egyik legnyomósabb, s főleg a magyar politikusok, jelesül Tisza érvrendszeréhez tartozott. Tisza elsősorban a trializmustól félt,106 s ezért akarta Lengyelországot közvetlenül Ausztriához csatolni. Elképzelésével meg akarta óvni Ausztriát a pánszláv veszély terjedésétől és egyúttal meg akarta menteni a dualizmust. „Ha ennek \a háborús fejlemények — T. Z.| folytán feltétlenül kellene Orosz-Lengyelországot absorbeálni, azt nézetem szerint csakis a dualizmus és a paritás fenntartása mellett tehetnénk" — írta még 1914-ben.107 Károlynak most, négy évvel később, ezt olvasták a fejére, természetesen egészen más taktikai céllal. A német császár mondvacsinált érvelése — amennyiben hihetünk Wedel interpretációjának — csak nyitánya lett egy széles fronton megnyitott újabb német offenzívának a Pufferstaat-megoldás érdekében. Ugront közben még mindig nem állították le Varsóban, pontosabban politikai okokból nem volt szabad leállítani, továbbra is a „sem igen, sem nem" álláspont maradt érvényben, ami szerint cáfolnia kellett az ausztropolonista megoldás bukását. Rohant a főkormányzósági hivatalba, ahol a sajtóügyekért felelős munkatársat, Hugo Lerchenfeld grófot108 kérte, hogy a hírt a terv defini-105 HHStA. PA. Krieg 56/a/7. Karton rot 1015. Mérey Kajetán feljegyzése Buriánnak, 1918. május 19. Deutscher Botschafter über das Aufgeben der „austropolnischen Lösung" und die „Kandidatenlösung" 106 S. Burián, i. m. 68. 107 Tisza István összes munkái. Levelek. MTA, Bp., 1914. 4. kiadás. 61-64.. In: Szokolay K., i. m. 36. 108 Hugo Max Graf von und zu Lerchenfeld auf Köfering und Schönberg (1971-1944): bajor diplomata, politikus, a háború után bajor miniszterelnök, később Németország bécsi nagykövete
