Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK - Tefner Zoltán: Ugron István és a német külpolitika 1918 áprilisában-májusában VI/1417
1446 TEFNER ZOLTÁN polnista tervet, sem azt, hogy nem. A 151. számú távirat továbbra is érvényben van, ami egyértelműen kimondja, hogy érdemi megbeszélések csak akkor kezdődhetnek, amikor Őexcellenciája (értsd Burián) visszaérkezik Bécsbe.10 3 Hogy Ugrón ezt miként reagálta le, nincsenek pontos értesüléseink. Naplót nem vezetett, s a jelentésekből személyes érzelmek nem tűnnek elő. Ugrón időzavarba került. A bécsi szolgálati információk a spái tárgyalásokról késtek (Burián csak később ért vissza Bécsbe), s amit a varsói lapok már tudni véltek, arról Ugronnak még nem volt tudomása. A rá nehezedő nyomás a lengyel politikai vezetők részéről ugyanakkor egyre növekedett, s lépésre szánta el magát. Oettingen pedig „kéznél volt", a varsói óváros alig két négyzetkilométernyi területén, ahol hivatali épületeik álltak, kikerülni sem tudták volna egymást. Bekövetkezett, ami békebeli körülmények között nehezen elképzelhető: önállóan fordult a németekhez, világosítsák fel arról, amiről saját feletteseitől nem kapott információt, majd utána az egészet megírta Bécsbe. A távirat nélkülöz minden emocionális felhangot. Ha csak a lamentálást nem tekintjük annak. Hogyan fordulhatott elő, hogy a Beseler főkormányzóhoz oly közel álló személyiség, mint Oettingen báró minden további nélkül elfogadott egy olyan hírt, amelynek nem volt valóságalapja? De aztán annál nagyobb örömöt okozott számára, s főleg a lengyelek számára, hogy Oettingen tévedett, s hogy koránt sincs veszve az osztrák megoldás. Még a „balosok" és a semleges pártonkívüliek klubja is nagyon örült annak, hogy a hír tévesnek bizonyult. Sőt a varsói újságok még azt is nagy örömmel szellőztették, hogy a bécsi lapok is tévedtek, amikor azt írták, hogy az ausztropolonista megoldás már az osztrák-magyar mértékadó körökben is elvesztette aktualitását. De a kérdések özöne nem szűnt meg, továbbra is ostrom alatt áll, mindenki tudni akarta, hogy ez a verzió felel-e meg a valóságnak, vagy az ellenkezője. „A legnagyobb zavarban vagyok, milyen választ adjak, mivel még öt hete is, amikor szabadságomról visszatértem, Czernin gróf azt mondta nekem, hogy kitartunk az ausztropolonista megoldás mellett [... |"104 De mi van akkor, ha igaz, amit a Deutsche Warschauer Zeitung ír, s a bécsi újságok mégis igazat mondanak? „Ezen okból bátorkodom kérni, hogy távirati utasítást küldjenek, hogyan viszonyuljak ehhez a félhivatalos kommünikéhez, amit a német főkormányzóság lapja hozott le." Az igazságról azonban nemhogy Varsóban, de még Bécsben sem voltak teljesen tájékozódva, s csak lassan kezdett oszladozni a köd. A németek Spában is ködösítettek, amikor nem beszéltek egyenesen Károllyal. Maga a Spában jelen lévő Burián számára sem lehetett teljesen világos az ügy, tekintettel arra, hogy nem történt semmi, s hogy a találkozó is egy semmitmondó nyilatkozattal zárult. De elég egyértelműen kiviláglanak a német szándékok abból a feljegyzésből amelyet Mérey Kajetán (valószínűleg Flotow-val közösen) készített Burián számára arról a megbeszélésről, amit a bécsi német nagykövettel, Wedellel foly-103 Flotow számjeltávirata Méreynek, 1918. május 17. HHStA. PA. Krieg 56/a/7. Karton rot 1015. 104 Ugrón számjeltávirata Buriánnak, 1918. május 18. HHStA. PA. Krieg 56/a/7. Karton rot 1015.
