Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK - Tefner Zoltán: Ugron István és a német külpolitika 1918 áprilisában-májusában VI/1417
UGRÓN ISTVÁN ÉS A NÉMET KÜLPOLITIKA 1918 TAVASZÁN 1445 spái találkozója eredménytelenül zárult. Burián a határozat tartalmáról azt írta Ugronnak és Hoenningnek, hogy Lengyelország jövőjét illetően a tárgyalásokat a lehető legszűkebb határidőn belül újból el kell kezdeni.9 8 Ugrón természetesen nem tudta leállítani a varsói találgatásokat, amelyek egymást múlták felül a legsarkosabb következtetésekben. Május 16-án azt táviratozta Bécsbe, hogy Varsóban már a németek is sok mindent beszélnek, például azt, hogy a Monarchia kiegyezett a Birodalommal. A lengyelek a hírt, hogy nélkülük egyeztek meg róluk, hitetlenkedve fogadták. Ugrón most sem bővelkedett a biztos támpontokban, melyek alapján a rázúduló kérdéseket meg tudta volna válaszolni. „Dezorientált vagyok. Kérdések záporoznak rám. [...] Most szigorúan bizalmasan a nemrég beérkezett 151. számú távirat9 9 értelmében nyilatkozom, de ezek a magyarázataim, tekintettel arra, hogy ez a távirat nem tartalmazza a megbeszélések érdemi lényegét, egyáltalán nem nyugtatnak meg senkit. További információkat kérek, különösképpen arról, hogy érvényes-e még a Pleß-i megállapodás." Ugrón nem akarta elhinni, hogy Spában csak ennyi történt, s egyben fokozta azt a személyes averzióját a németekkel szemben, amely már vagy egy évtizede halmozódott benne. Bizonytalanságát még csak fokozta, hogy a hivatalos berlini lapban, a Lokalanzeigerben megjelent kommüniké szintén nagyon homályosan fogalmazott. Igaz, hogy a két birodalom uralkodói megegyeztek egy 15 évre szóló konvenció aláírásában, de ugyanakkor, mivel Oroszország kivált a háborúból, a helyzet megváltozott. A szövetség (1879-ben) eredetileg védelmi jelleggel jött létre Oroszországgal szemben. Most, hogy Oroszország már nincs, a szövetséget át kell alakítani, mégpedig úgy, hogy az harmonikusan illeszkedjék egy a háború után alakítandó népszövetség (sic!) kereteibe.100 Ugrón végül a németekhez fordult. A Külügyi Hivatalnak a varsói katonai főkormányzóságnál delegált követének, Oettingen bárónak a válasza még csak fokozta a zavart. Első válaszában kijelentette, hogy valóban ejtették az ausztropolonista megoldást, s hogy valószínűleg visszanyúlnak a jelöltállításos megoldásra,101 majd nem sokára azt a választ adta, „[...] hogy a zavar valószínűleg a Berlinből érkező téves hírekre vezethető vissza, amelyek ott is itt is meghallgatásra találtak".10 2 Végül, hozzá kell tenni, még aznap a Ballhausplatz is reagált. Flotow, az egyik illetékes osztályfőnök a még illetékesebb Mérey Kajetánhoz folyamodott, hogy állítsák le Ugrón varsói bizonytalankodásait, és utasítsák egyértelműen arra, hogy ne mondjon semmit. Sem azt, hogy elutasították az ausztrolengyel gazdaságot a németek feltétel nélkül uralják, mások ezt nem tartották fontosnak. In: L. Grosfeld. i. m. 289. Végül az a döntés született, hogy a győztes háborü után Ausztria bármit tehet a lengyel gazdaságban, de Németország ellenőrzi azt. 98 Burián számjeltávirata Ugronnak és Hoenningnek, 1918. május 15. HHStA. PA. Krieg 56/a/7. Karton rot 1015. 99 Uo. 1918. május 16. 100 Ugrón jelentése Buriánnak, 1918. május 16. I. Beilage zu Bericht Nr.ll2/E ddo. Warschau, 16. Mai 1918. HHStA. PA. Krieg 56/a/7. Karton rot 1015. 101 Ugrón számjeltávirata Buriánnak, 1918. május 17. HHStA. PA. Krieg 56/a/7. Karton rot 1015. 102 Ugrón számjeltávirata Buriánnak, 1918. május 17. HHStA. PA. Krieg 56/a/7. Karton rot 1015.
