Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK - Tefner Zoltán: Ugron István és a német külpolitika 1918 áprilisában-májusában VI/1417
1444 TEFNER ZOLTÁN polonista megoldás kivihetetlenné válna, akkor Lengyelország Németországra lenne utalva."9 3 Ugrón kiegészítésének ez a zárógondolata, ami azt bizonyítja, hogy a benne lefektetett változattal értett egyet, s hogy tényleg ez lehetett a valóság, Ausztria gyengesége akkor már mindenütt tudott dolognak számított, s ebből a politikusok a sajtóval egyetemben nem is csináltak titkot. Az pedig mindenképpen a hatásgyakorlás és a rábeszélés kategóriájába tartozik, ahogyan Ugrón a táviratot zárja: a memorandum egyfajta figyelmeztetés, gyorsan és energikusan kell cselekedjünk, hogy a Monarchia és a lengyelek számára egyaránt szimpatikus ausztropolonista megoldás ne szenvedjen hajótörést.9"1 II. Vilmos és IV. Károly találkozója Spában A háború során a központi hatalmak uralkodói gyakran találkoztak egymás hadseregeinek főhadiszállásain. A központi hatalmak hadseregei nem hoztak létre közös főparancsnokságot. A főhadiszállások is különböző helyeken működtek, így a német 1917-ig a sziléziai-osztrák hatánon fekvő Pleß-ben. A hadműveletek koordinálására a magas rangú tisztek gyakran találkoztak, rendszeressé váltak az úgynevezett „hadicél-konferenciák", amelyeken az átfogó, az egész háború menetét meghatározó stratégiai döntéseket vitatták meg. 1918-ban a kis belgiumi városkában Spában működött a német főhadiszállás. Spa, ez a Belgium vallon régiójában Liège-hez közel fekvő kisváros ideális hely volt erre a célra. Belgium végig német megszállás alatt állt, a birodalom az országot egyébként is háború utáni csatlósállamként fogta fel, így aztán a belga városokban a német hadsereg mindenütt otthonosan berendezkedett. Az április 14-i bécsi külpolitikai váltás után a német politika fent vázolt fordulta újabb találkozókat és megbeszéléseket eredményezett. Ilyen volt IV Károly császár május 12-i spái látogatása, ahol II. Vilmossal és a teljes vezérkarral találkozott. A német kemény vonal a nagy német Közép-Európában, illetvë a még tágabb keleti impériumban gondolkodott, s ennek megfelelően a közép-európai rendezésből „kiemelte" a lengyelkérdést.95 Hertling kancellár, aki akkor már maga is a kemény német megoldás elveit vallotta, azon a véleményen volt, hogy előbb Közép-Európában kell a hármas tárgyalásokon megállapodni, s csak ennek függvényében kerülhet napirendre a lengyelkérdés.96 Bár az első napokban Varsóban minderről nem sokat tudtak, a lengyel közvélemény ismét hullámzani kezdett. Burián, aki a delegáció tagjaként elkísérte az uralkodót, a spái tárgyaláson is azt a nézetet képviselte, hogy a napirenden szereplő bármelyik téma egyenértékű, egyiknek sincs elsőbbsége a másikkal szemben, az egész csomagot egyszerre kell kezelni.9 7 Ennek következtében az uralkodók 93 Ugrón jelentése Buriánnak, 1918. április 30. HHStA. PA. Krieg 56/a/7. Karton rot 1015. 94 Ugrón számjeltávirata Buriánnak, 1918. április 24. HHStA. PA. Krieg/a/7. Karton rot 1015. 95 Németh I. i. m. 331. 96 Uo. 97 A német kancellár a spái találkozó előtt, május 8-án értekezletet hívott össze a kancellári hivatalba. Ezen a megbeszélésen határozták meg, hogy négy nappal később mit mondjanak Károlynak és Buriánnak. A lengyelkérdésnek a többi kérdés közül való kivételéről nem is nyitottak vitát. A gazdasági rendezést illetően a felfogások eltértek egymástól. A pénzügyminiszter azt javasolta, hogy a
