Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK - Tefner Zoltán: Ugron István és a német külpolitika 1918 áprilisában-májusában VI/1417
UGRÓN ISTVÁN ÉS A NÉMET KÜLPOLITIKA 1918 TAVASZÁN 1443 nagyiparnak szüksége volt az itteni szénbányák óriási készleteire. A Gleiwitztől Katowicéig terjedő hatalmas szénlelő terület 1918-ig a Német Birodalomhoz tartozott a medence észak-nyugati részén fekvő dqbrowai medence kivételével, amely a 18. századi felosztások során Oroszországhoz került. Amikor az oroszokat innen a háború elején kiverték, D^browa az Erisz almája lett. Ausztria-Magyaroszág éppúgy igényt tartott rá, mint a németek. Egészen addig, amíg az ausztropolonista terv megvalósítására esélyek kínálkoztak, a kérdés nem is állt nagyon előtérben, hiszen a Monarchiával perszonálunióban álló Lengyelország részeként a dabrowai szénmedence a Monarchia része is lett volna. Azt követően azonban, amikor Bethmann-Hollweg először hozta a bécsi politikusok tudomására, hogy a lengyelkérdést a német megoldás alapján kívánják rendezni, a viták Dqbrowa-ügyben elmérgesedtek. így aztán Ugrón nem is nagyon tudott mit kezdeni a Steczkowski által szerkesztett memorandummal, aki nyilvánvalóan felbátorodva az osztrák-magyar delegátus felkérésén, mindenfélét beleírt a tervezetbe, s ez által egy olyan maximális programot alkotott meg, amelynek a megvalósítása az adott körülmények között sem a németeknek, hanem magának Ausztria-Magyarországnak nem állt módjában: háromoldalú katonai, politikai és gazdasági konvenció, s ami ebből következik, függetlenség, a Kongresszusi Lengyelország területének integritása. A memorandum tudomásul vette ugyan a németek bizonyos határkiigazítási elképzeléseit, de ezekért kompenzációkat igényelt.90 Ilyen volt a főleg beloruszok lakta Suwalki kerület elcsatolásáért igényelt kompenzáció olyan területekkel a Narva-Bóbr-Nyemen-vonaltól keletre, amelyek etnikailag tisztán lengyelek. S ilyen volt — a németek számára teljesen elfogadhatatlan — követelés: szabad hajózás a Visztula egész szakaszán, s lengyel kijárat a tengerre.91 (Az utóbbi természetesen már a német területi integritást érintette.) Ugrón a jegyzékhez fűzött hosszú magyarázatában annak megszületését a németekkel hozta kapcsolatba, mondván, hogy pillanatnyilag a németeknek áll érdekükben a kormány és kormány közötti párbeszéd, s hogy a németek beszélték rá a lengyel kormányt, hogy ezt a memorandumot megírják.92 A szövegben egyik ellentmondás követi a másikat. Ugrón még azzal a véleményével is kiegészítette a memorandumhoz fűzött magyarázatát, hogy azt nem kifejezetten Ausztria-Magyarországnak, hanem inkább a németeknek szánták. Majd pár sorral lejjebb, teljesen ellentmondva az előzőeknek: „Elfogadom, hogy a lengyel kormány a jegyzék szövege által minket akart figyelmeztetni, hogy egy másik, a németek számára kedvezőbb lehetőséggel is számol, és hogy a régenstanács attól a gondolattól sem zárkózik el többé, hogy abban az esetben, ha az ausztro-90 L. Grosfeld, i. m. 288. Steczkowskiék levelét a németek győzelemként értékelték. A lengyel kormány a határkiigazításokat „saját" lengyel államhatárainak kiterjesztéseként értette, a németek pedig úgy állították be ezt, mint a német befolyás keleti kiterjesztésének eszközét. 91 Ugrón jelentése Buriánnak, 1918. április 30. HHStA. PA. Krieg 56/a/7. Karton rot 1015. Beilage zum Bericht No 98/P-A. ddo. Warschau 30 April 1918. Abschrift. Prezydent Ministröw Krölestwa Polskiego, Warszawa, dn. 29. April 1918 r. No. . An den Delegierten des k. u. k. Min. des Aeu. in Warschau Seiner Exzellenz Herrn Stephan Ugron von Ábránfalva. 92 A varsói szóbeszédben is előfordultak ilyen vélekedések: a memorandumot a németek „szuggerálták".
