Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK - Tefner Zoltán: Ugron István és a német külpolitika 1918 áprilisában-májusában VI/1417
1438 TEFNER ZOLTÁN tagjainak 1918. januári bécsi látogatása előtt.7 3 A tanács másik tagjára is ez a magatartás jellemző, bár Ostrowski még mindig nagyon óvatosan nyilatkozik. „0 is az ausztropolonista megoldást részesítené előnyben; de ő az, aki még nincs meggyőződve arról, hogy Lengyelország mégsem lesz rákényszerülve arra, hogy a német csatlakozást hajtsa végre" — kommentálta a helyzetet Ugrón. Gnatowskinak azt is elárulta a régenstanácsot vezető érsek, hogy a németek a lengyel politikusokat Fehér-Oroszországgal akarták lépre csalni. A lengyelek eddig még nem estek bele a csapdába, de azt tudják, hogy a régi történelmi helyzet, amelyben Lengyelország együtt volt Litvániával, sosem fog visszaállni. A németek is tudták, hogy mit tudnak a lengyelek — fejtette ki Gnatowski —, s erre alapoztak, amikor azt ajánlották, hogy jobb lesz, ha Litvániát Fehér-Oroszországgal egyesítik. Magának Gnatowskinak is pozitív véleménye alakult ki erről a német ajánlatról: amennyiben a régenstanács a tervet elfogadná, akkor ezen a kettős szövetségen belül a fehér-orosz és litván területen rekedő katolikus lengyel jobban érvényre tudna jutni. S ez a Litvánia, ha nem is egyesülne Lengyelországgal, de mégiscsak közelebb állna, esetleg közeledni tudna hozzá. Ugrón jelentésének minden mondatából érződik a megdöbbenés a gátlástalan német praktikák fölött, amelyekhez viszonyítva a Gnatowski-ügyet csupán egy kis intermezzónak tekintette. Nagy gondot magukban a németpárti lengyel politikusokban látott, elsősorban Ronikierben, akinek kokettálása a németekkel az országnak már addig is nagy károkat okozott. „Csak mellékesen jegyzem meg — írta Buriánnak —, hogy Ronikier, akinek politikai ügyességéhez kétség nem fér, ezért mindig is bevettem a számításaim közé, egyre inkább elfordul tőlem és teljesen a németek sodrába kerül. Mindenesetre még mindig azt mondja, hogy az csupán módszer, ahogy a szemei előtt lebegő végcélt, az ausztropolonista megoldást, kerülő utakon, Berlinen keresztül (sic!) szeretné elérni; de már kételkedem a szavahihetőségében."7 4 A végén egy megjegyzés: „Sajátos módon Ronikier az egyetlen politikus, aki iránt korábban nagyobb kötődést éreztem, de visszatérésem óta [Ugrón szabadságáról pár hete tért vissza. — T. Z. I még fel sem keresett, amit mindenképpen jelzésértékűnek tudok csak felfogni."75 Ugrón a Gnatowski-üggyel megint csak sokkal többet tett, mint ami egy delegátustól elvárható lett volna. Egyrészt embereket próbált visszahódítani az elveszésre ítélt osztrák-magyar birodalmi érdekek számára, másrészt pedig azzal,hogy a német politikát hamisnak, a szövetségesi becsületet lábbal tiprónak állította be, megpróbálta a bécsi politikát ellenük befolyásolni. Harmadik szándékból pedig cselekvésre próbálta ösztönözni Buriánt. 73 S. Burián, i. m. A régenstanács 1918. januári bécsi látogatása után az ausztropolonista terv támogatottsága nagyon megnőtt, s ezért lett a csalódás még nagyobb február 2-a lértsd 9-e - T.Z.] után. „[...1 a jó hangulat egy csapásra köddé vált." 255. 74 Ugrón számjeltávirata Buriánnak, 1918. április 28. HHStA. PA. Krieg 56/a/7. Karton rot 1015. 75 Uo.
