Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK - Tefner Zoltán: Ugron István és a német külpolitika 1918 áprilisában-májusában VI/1417
UGRÓN ISTVÁN ÉS A NÉMET KÜLPOLITIKA 1918 TAVASZÁN 1437 is előfordult, hogy a lengyel közszereplőket megbízhatatlannak és „túl könnyen hevülőnek" nevezte, megjegyezve, hogy „ez itt amolyan nemzeti sajátosság". 1918-ban, ahogy változott a helyzet, a lengyelek szemében a mérlegelés szempontjai között mindig az a fél került az első helyre, akiről éppen azt gondolták, hogy a legnagyobb eséllyel hajtja végre a lengyel egyesítést. Maga Tisza is hasonlókat vett észre a háború folyamán: „f...l én magam, aki a lengyel lelket több éve figyeli, teljesen függetlenül attól, hogy melyik felosztási területet nézzük, nyomatékosan hangsúlyozom, hogy [...] a lengyel nemzet bármelyik rétegének tudatában a legmesszebbre kiterjesztett autonómia is csak átmeneti képződmény lehet, amely a körülményekben bekövetkező első kedvező fordulat alkalmával átfordul egy teljesen önálló Lengyelország létrehozásába, amely valamennyi lengyel nemzeti eszményképe."6 9 Radziwill ezekben a napokban minden bizonnyal egy a régenstanács által is támogatott terv szerint járt el Berlinben. Ugrón anyagai között április 28-i keltezéssel van egy hosszú jelentés, amely egy a bécsi külpolitika nagy áramlataihoz oldalágon kapcsolódó esetet hoz Burián tudomására.7 0 Ugrón az elemző diplomaták típusához tartozott. A többoldalas írás a diplomáciai jelentés műfajának mestermunkája. Az pedig, hogy a történet ekkora terjedelemben jutott el Burián asztalára, már Ugrón személyes intencióira utal, s kapuőri elhivatottságával lehet kapcsolatba hozni. Gnatowski varsói prelátus felkereste Ugront, s elmondta neki, hogy Kakowski érsek, a régenstanács elnöke március 10-én [egy héttel a breszt-litovszki szerződés aláírása után — T. Z.] magához hívatta a varsói érseki palotába, s felkérte egy olyan szóbeli üzenet átadására, amelyet a régenstanács nem mert írásos formában közölni a címzettekkel. Gnatowski szemoperációra utazott Lembergbe, s az üzenetet két főpapnak, Adam Stefan Sapiehának71 és Józef Bilczewskinek7 2 szólt. „[...] tudomására kellett hoznom a két egyházi fenségnek, hogy a régenstanács az ausztropolonista megoldást, mint megvalósíthatatlant ejti, és tudomásul veszi, hogy Lengyelországnak — ha akarja, ha nem — csatlakoznia kell Németországhoz, más út nincs, s a régenstanács ebben meg is állapodott." A közlést a két főpap elképedve vette tudomásul. Hogy mi lett később, nem ismeretes. A kihallgatás csak a közlés átadásának rövid idejéig tartott, Gnatowski a következményekről nem tudott beszámolni. Az ügynek folytatása lett. Március végén Kakowski személyesen kereste fel a prelátust, s közölte, másként alakultak a dolgok, a régenstanács belátta, hogy a német Anschluss lehetetlen, és újabban ismét az ausztropolonista megoldás mellett állnak. Kakowski kikelt a germanofll politika ellen, különösen Ronikier grófot kárhoztatta. „Egyszóval ismét ugyanolyan volt, mint a bresztlitovszki békeszerződés előtt" — mondta Gnatowski. Bár azt is hozzátette, hogy Kakowski kevésbé látszott optimistának, mint korábban, a régenstanács 69 HHStA. PA. Liasse XLVII lc. Verschiedene Memoranden. K. 496. 70 Ugrón számjeltávirata Burjánnak, 1918. április 28. HHStA. PA. I. Krieg 56/a/7. Karton rot 1015. 71 Adam Stefan Sapieha (1867-1951): teológus, egyetemei tanár, Krakkó hercegérseke 72 Józef Bilczewski (1860-1923): teológus, egyetemi tanár, Lemberg érseke
