Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK - Tefner Zoltán: Ugron István és a német külpolitika 1918 áprilisában-májusában VI/1417
1436 TEFNER ZOLTÁN ják az államtanácsi választásokat, ameddig a „nagyon nehéz" (sic!) lengyelkérdést meg nem oldják. Radziwill abban az időben a németek pártján állt. A lengyel politikai életben a pártviszonyok még kelet-európai összehasonlításban is szinte felfoghatatlanul bonyolult képet mutattak. Kevesen tudtak a palettán jól eligazodni. Ugron és Lublinban Hoenning minden bizonnyal ezek közé tartozott. De nekik is szükségük volt mankóra. A lublini Katonai Főkormányzóság Információs Osztálya a háború elején készített egy terjedelmes, kereszttáblázatos összeállítást a pártokról, amit időről-időre felfrissített, ezeken igyekezett követni a pártviszonyokban bekövetkező folytonos változásokat. Az oroszoktól felszabadított területen nem kevesebb, mint 36 (!) párt működött hivatalosan. A politikai élet két nagy csoportra oszlott, a passzivistákra és az aktivistákra. Aszerint, hogy milyen volt a háború utáni helyzetet elképzelő felfogásuk. A passzivisták szemben álltak a központi hatalmakkal, kivonták magukat az aktív politizálásból, s a háborúban az antant győzelmét várták, akik majd megoldják a lengyel nemzeti állam kérdését. Különösen élesen ellenezték a lengyel hadsereg létrehozását. Nem akartak a háborúban közreműködő lengyel katonaságot, meg akarták menteni a fiatal nemzedéket attól, hogy a háború vágóhídján pusztuljon el. Az aktivisták a központi hatalmak oldalán álltak, s az 1916. november 5-i proklamációt tekintették alapnak. Háborús részvételt hirdettek, rész vettek a fegyveres erő megszervezésében. A viszonyokat az tette átláthatatlanul bonyolulttá, hogy még ugyanazon pártokon belül is megoszlott a tagság, voltak mérsékelt „fontolva haladók", akik kisebb koncessziókra számítottak a központi hatalmak részéről, amelyek révén majd maguk építik fel a jövő államát. A másik vonulat, a radikális aktivisták mindent azonnal akartak megvalósítani, többek között az ütőképes lengyel hadsereget is, amellyel még a háború alatt messze ki akarták tolni Lengyelország keleti határait. Azt hirdették, hogy a háború lehetőség, amit nemzetépítési szempontból bűn elszalasztani.67 Az aktivistáknak ez a rétege többségében a németekkel tartott, tekintettel arra, hogy a gyenge Ausztriától nem várhatták expanzív terveikhez a segítséget, a németek viszont pont ezt az expanziót akarták, igaz teljesen más előjellel, nevezetesen a fent már említett keleti impérium kiépítését. A mérsékeltek között már sok Ausztria-pártit találunk. Sokan, főleg nagybirtokosok és értelmiségiek, az úgynevezett Szövetség a Lengyel Állam Felépítéséért6 8 nevű laza szervezet mögé sorakoztak fel, s a lublini jelentés szerint a Steczkowski-kormány fő támogatói közé tartoztak. Mindamellett semmi sem indokolja azt az állításunkat, hogy minden radikális aktivista németpárti, s minden mérsékelt Ausztria-párti lett volna. Ráadásul a német politika folytonos változásaihoz is igazodniuk kellett, sok volt közöttük a köpönyegforgató, nem is beszélve arról, hogy magának az osztrák-magyar külpolitikának a korlátozottsága (lásd Czernin és a chelmi kérdés) is sokakat csalódásba hajtott, s pálfordulásra késztetett. Másokhoz, pl. Szilassy Gyula korábbi varsói főkonzulhoz hasonlóan, Ugronnál már korábban 67 HHStA. PA. Krieg 56/2. Allgemeine Stimmung in Polen 1917. okt. - 1918. ápr. Karton 1011. 68 Zwi^zek Budowy Panstwa Polskiego
