Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK - Tefner Zoltán: Ugron István és a német külpolitika 1918 áprilisában-májusában VI/1417
UGRÓN ISTVÁN ÉS A NÉMET KÜLPOLITIKA 1918 TAVASZÁN 1435 sát. Már Lubomirski is az mondja, amit korábban soha nem mondott, hogy bizonyos német igényeket nem lehet nem figyelmen kívül hagyni. Ilyennek számított Lubomirski felfogásában a lengyel-német katonai egyezmény aláírása, ami újabb és újabb lengyel sorkötelesek behívását jelentette, s feláldozásukat a német hatalmi érdekek oltárán. Ahogy telt az idő, és a német nyomás egyre fokozódott, maga Steczkowski is ingerlékenyebb lett, sarkosabban fogalmazott: „Legfőbb ideje már, hogy a Monarchia nyilatkozzon, és elmagyarázza, mit is tud nyújtani Lengyelországnak."63 A régenstanács is bizonyos feltételekhez kötötte kitartását az ausztropolonista megoldás mellett. A védelem Németországgal szemben, a garanciák a határokat illetően, egy valódi lengyel nemzeti hadsereg létrehozása, újjáépítés, lengyel közigazgatás — csupa olyan meg nem valósult álom, amit már vagy két éve ismertek és tárgyaltak a felek. Kakowski érsek emlékeztetett arra, hogy a régenstanács eddig mindenkor megvédte Ausztriát a Németország-pártiakkal szemben, de Breszt-Litovszk óta ez nem könnyű. „Ma már megrendülni látszik az a hit, hogy ezeket a célokat el tudjuk érni, ezért aztán a lengyelek szemeiket Németország felé fordítják, mert a németek ezeket mind megígérik, és talán még többet is" - fogalmazott Kakowski. Ugrón pedig pontosan látta, hogy a németekkel a lehető legsürgősebben egyezségre kell jutni, teljesen mindegy, hogy ebből Ausztria-Magyarország jól, avagy rosszul jön ki, a lényeg az, hogy „szűnjön meg a bizonytalanság, s tudjunk mondani valamit a lengyeleknek .. I ha nem avatkozunk be azonnal, teljesen átadjuk a terepet a németeknek".64 A „Kandidatenlösung" 1918 tavaszán Másnap ismét beszélt Steczkowskival, s a lengyelek hangulatát szondázva megint csak arra a meggyőződésre jutott, hogy meg kell egyezni a németekkel. Akkor már voltak kósza értesülései Radziwill berlini eligazításáról, s a hírek nem tűntek jónak. A lengyel miniszterelnöknek az a benyomása támadt az elmúlt napok újsághírei alapján, hogy a németek arra készülnek, hogy még jobban beleavatkozzanak a lengyel alkotmányos szervek munkájába. 1918. április végén küszöbön áll az államtanács megválasztása,65 s Varsóban olyan hírek kaptak lábra, hogy Beseler listákat készíttet a szerint, melyik jelölt mennyire németbarát. Egy másnapi táviratban aztán pontos képet kaphatott arról Burián, hogy a kósza hírek igaznak bizonyultak, a németek valóban a listákat egyeztették Radziwillel.66 Közölték ugyanakkor vele, hogy egy ideig még kitol-63 Uo. 64 Uo. Lásd még: História dyplomacji polskiej. i. m. Egyre elterjedtebbé vált az a vélekedés a lengyelek körében, hogy Ausztria-Magyarország tehetetlenségével kiszolgáltatja az országot a németek kénye-kedvének. 921. 65 Stanu Królestwa Polskiego, a Lengyel Királyság Államtanácsa, létrehozva a régenstanács által 1918. február 4-én. A tanács kompetenciájába tartozott a költségvetés elfogadása, s ez által a kormány munkájának ellenőrzése. Régi lengyel hagyomány szerint vezetője a marsall volt (Franciszek Pulaski). A testület nem játszott lényeges szerepet az 1918-as év során. 66 Larisch számjeltávirata Buriánnak, 1918. április 19. HHStA. PA. Krieg 56/a/7. Karton rot 1015. Lásd még: Leon Grosfeld: Polityke pahstw centralnych wobec sprawy polskiej w latach pierwszej wojny swiatowej. Warszawa, 1962. 287-288.
