Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK - Tefner Zoltán: Ugron István és a német külpolitika 1918 áprilisában-májusában VI/1417
1434 TEFNER ZOLTÁN egy önálló ukrán tartomány létrehozását az Ukrán Népköztársaság integráns részeként. Igaz, hogy a szerződést később a Monarchia egyik parlamentje sem ratifikálta, de 1918 elején ezt még nem lehetett tudni. Ugronnak a tehetetlenség okozta a legnagyobb bosszúságot, nem tudott mit kezdeni azzal, hogy a német propaganda nagyon jól használja ki a Monarchia népszerűségvesztését.57 A chelmi területet a közös külpolitika korábban mindenképpen meg akarta tartani. A döntő érv a megtartás mellett a vezető katolikus nagyhatalom doktrínájából következett, s a Róma fennhatósága alá tartozó görög-katolikusok védelmét tűzte ki célul. A chelmi területen az 1596-os breszti unió58 óta hódított teret az unitus, azaz görög-katolikus felekezet az ortodox kijevi irányzattal szemben. Az ukrán nemzetiségű nemesség, majd az egyszerű nép is, fokozatosan kezdett ellengyelesedni. A terület a napóleoni háborúk során a Varsói Nagyhercegség része lett, majd 1815-ben Oroszországhoz került. Az oroszok különösen az 1863-as felkelés után üldözték az unitusokat. 1875-ben eltörölték a görög katolikus egyházat, mint az oroszellenes lázadás fészkét, megszüntetve a városban 1596 óta működő görög katolikus püspökséget is. A népesség ellenállt, ami vérontáshoz vezetett. Az orosz hatóságok egész családokat hurcoltak el Szibériába.5 9 A kérdés a két birodalom viszonyában mindig zavaró tényezőként bukkant fel; főleg a varsói osztrák-magyar főkonzulátus iratanyagaiban fordulnak elő olyan esetek, amelyeknek egy része aztán államközi üggyé válik. A chelmi kérdés egészen a háborúig maradt sötét folt az osztrák-magyar-orosz diplomáciai viszonyban. Azután, hogy a területet a Monarchia katonai erővel megszerezte, a lengyelekben fel sem merült, hogy arról az bármikor is lemond. Pedig így történt, s Varsóban magasra csaptak az elkeseredettség hullámai.60 Ugrón sajnálattal könyvelte el, hogy a korábban is német párti lengyel politikusok, mint pédául Adam Ronikier61 gróf, kárörvendésükkel tüntetnek azon kollégáikkal szemben, akik korábban vakon hittek Ausztriában. Ugrón a legjobban a karakteresebb lengyelek elvesztését sajnálta, így azt, hogy Lubomirski herceg is a csalódottak között van (Roniker elvesztését nem, mert ő nem a kormány, hanem a saját érdekeit képviseli — írta Buriánnak).6 2 „De ma már Lubomirski is máshogy beszél" — kesergett Buriánnak —, a német „Daumenschraube", a módszeres agyongyötrés, a lengyel közvélemény folyamatos bombázása megtette a hatá-57 Ugrón számjeltávirata Buriánnak, 1918. április 17. HHStA. PA. Krieg 56/a/7. Karton rot 1015. 58 A breszti unióról lásd bővebben: E. Líkowski: Unia brzeska (r. 1596). Warszawa, 1907 59 Jerzy Kloczowsk- Lidia Müllerowa- Jan Skarbek,: A katolikus egyház Lengyelországban. Ecclesia Sancta 3. Budapest, 1994. 233. old. 60 Hisroria dyplomacji polskiej. Tom III. 1795-1918 pod redakcj^ Ludwika Bazylowa. Warszawa, 1962. Különösen a nemzeti demokraták támadták a szerződéseket. Dmowski, a nemzeti demokrata mozgalom vezére a későbbi miniszterelnöknek, a zongoraművész Paderewskinek írt levelében is ennek az elkeseredésének adott hangot. írta ezekben a napokban. 920. Lásd még: S. Burián, i. m. „Amidőn hivatalomat átvettem, a lengyeleket még mindig a mély elkeseredettség állapotában találtam." 255. 61 Adam Feliks Ronikier (1881-1952): lengyel konzervatív politikus, a háború alatt a Jóléti Főtanács, a Rada Glówna Opiekuncza elnöke 62 Ugrón számjeltávirata Buriánnak, 1918. április 17. HHStA. PA. Krieg 56/a/7. Karton rot 1015.
