Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK - Tefner Zoltán: Ugron István és a német külpolitika 1918 áprilisában-májusában VI/1417
UGRÓN ISTVÁN ÉS A NÉMET KÜLPOLITIKA 1918 TAVASZÁN 1425 német kliensállamokat említette.1 8 A több helyen is olvasható indoklás mindig Lengyelország geopolitikai helyzetének elemzésével történt: ez máshogy nem is lehet, hiszen Lengyelország úgy nyúlik be az orosz (szovjet) peremállamok gyűrűjébe, mint egy „ék", ezért annak német függőségbe kell kerülnie.1 9 Csak így oldható meg Németország, elsősorban a keleti területek katonai védelme.2 0 Ilyen viszonyok uralkodtak tehát a két szövetséges érintkezésében, s a számtalan vita, konfliktus nagy odafigyelést, állandó készültséget igényelt azoktól a diplomatáktól, akik a német politikával bármilyen szinten és formában kapcsolatban álltak. Az ellenséges államokkal 1918-ban természetesen nem állt fenn diplomáciai kapcsolat, de a semleges és baráti államokkal (például Szófiával) igen, s a konzuli hálózat is működött szerte a világban. A háború során nagy szolgálatot tettek a svájci, a dániai és a svédországi osztrák-magyar külképviseletek; számos, háború alatti lépés, példának okáért az 1917-es béketapogatódzások, nem is lehettek volna elképzelhetőek a svájci követ, de Vaux báró21 közreműködése nélkül. Nagy személyzettel, a békebelinél is nagyobb intenzitással működött a berlini nagykövetség Hohenlohe herceg irányításával. De a német kapcsolat egyszerre több szálon is futott. A lengyel ügyek intézésében ugyanis talán még a berlini nagykövetségnél is nagyobb szerepet töltött be az úgynevezett varsói külügyminisztériumi képviselet. Amikor 1915-ben létrejöttek a főkormányzóságok Lublinban és Varsóban, a bécsi közös külügyminisztérium képviselőket („rendkívüli és meghatalmazott miniszter"-eket) delegált a két városba, akik állandó futár- és távírókapcsolatban álltak a Ballhausplatz-cal. De nemcsak Varsóban és Lublinban működtek külügyminisztériumi képviselők, hanem a háború folyamán osztrák-magyar megszállás alá került Belgrádban is.2 2 Nem is beszélve arról, hogy a Baden bei Wienben felállított Hadsereg-főparancsnokságon, illetve a Teschenben működő főhadiszálláson is képviseltette magát a Ballhausplatz egy-egy munkatárssal, bár ők nyilvánvalóan nem diplomáciai missziós feladatokat láttak el. A varsói képviselő hivatalos címe „A cs. és kir. Külügyminisztérium Küldötte Varsóban" volt.23 Ezt a tisztet töltötte be Ugrón István a háború nagy részében. Róla szól ez a történet. 18 Németh I. i. m. 332. 19 Uo. 331. 20 Graf Stephan Burián: Drei Jahre aus der Zeit meiner Amtsführung im Kriege. Verlag Ullstein/Berlin, 1923. Burián emlékirataiban több alkalommal elemzi a német politika megosztottságát, s nem minden személyes ellenszenv nélkül nyilatkozik LudendorfTról. Első minisztersége idején, 1916. október 18-án a Pleß-i német főhadiszálláson tartott értekezletre úgy emlékezett vissza, hogy azon a katonapolitikai helyzetet főleg von Beseler főkormányzó taglalta, miközben Ludendorff nagy hévvel képviselte a szűkebb értelemben vett katonai szempontokat. Azt követelte, hogy tekintsenek el a politikától, s mindent csak a katonai elvárásoknak rendeljenek alá. 82-83. 21 Freiherr Léon de Vaux: osztrák-magyar diplomata, a Monarchia bukása után a berni követség felszámolásával bízták meg (Ministre extraordinaire et plénipotentionaire d'Autriche-Hongrie chargé de la liquidation de la legation imperiale et royale) 22 A polgári ügyek intézéséért felelős delegálttá Belgrádban a neves történészt és levéltárost, Thallóczy Lajost nevezték ki. 23 Der Delegierte des k. und k. Ministeriums des Äussern in Warschau
