Századok – 2011

TANULMÁNYOK - Vitári Zsolt: Európai összefogás a bolsevizmus ellen. A Hitlerjugend külföldi kapcsolatai a világháború idején VI/1359

1360 VITÁRI ZSOLT és ellenérzést kiváltó terjeszkedési lépéseit, amit ekkor még talán éppen az ifjúsági kapcsolatok segítségével is ellensúlyozni lehetett. A Hitlerjugend felső vezetése pedig pontosan tudta, hogy 1939 mit tartogat. A Hitlerjugend esetében tehát nem önzetlen attitűdről volt szó, hanem sokkal inkább arról, hogy a fiatal korban kialakított kapcsolatok révén Németországot ismertté és kedveltté tegyék, s Németország így szerezzen befolyást az egyes országok ifjúságára, de ezen túlmenően ezen országok későbbi időszakára is. Mellesleg — mint azt a legutóbb brit vonatkozásban publikált források is megerősítették2 — az ifjúság a kémkedés területén is nagy szolgálatott tehetett a náci Németországnak. A külföldre irányuló tevékenység fejlődésével annak szervezeti keretei is folyamatos expanzióban voltak, mígnem teljesen elválasztották egymástól az idegen nemzetiségű ifjúsággal és a német (külföldi, népi) ifjúsággal fenntartott kapcsolatokat. A struktúra az alsóbb szinteken is jól szervezett volt, ami garantálta a zavartalan működést. Az utak előkészítése az 1933 előtti hagyományokat követte, s a zavartalan átmenetet biztosította a weimari időszak ifjúsági utakat korrdináló legfontosabb szervének, a Német Ifjúság Európai Közvetítőszervének (Mittelstelle deutscher Jugend in Europa) integrálása a Birodalmi Ifjúságvezetőségbe (Reichsjugendführung, BIV). Az utakkal kapcsolatos feltételrendszer azonban folyamatos szigorításokra szorult, mivel csak így lehetett érdemben megfékezni a külföldön visszatetsző magatartást tanúsító csoportok, illetve a BIV-vel nem szimpatizáló szervezetek útjait. Az engedélyezett utak előkészítése esetében a Hitlerjugend illetékes szervei a nemzetközi kapcsolatokban érdekelt minden állami és pártszervvel kapcsolatban álltak. Az utakkal szemben támasztott technikai feltételeken túl, az elveknek is fontos jelentőséget tulajdonítottak. A kifogástalan nemzetiszocialista szellemiség mellett mind az utak vezetőitől, mind pedig a kiutazó csoportok tagjaitól alapos szellemi előképzettséget követeltek meg. Ezt biztosította az ezen a területen meghonosodó háromszintű képzési rendszer, amely a határvidéki és külügyi referensek, a HJ-vezetők és a HJ-egységek számára rendszeresen biztosította a szükséges ismeretek megszerzését. A legjobb iskolázás azonban mégiscsak a közvetlen élményszerzés maradt, vagyis az utak lebonyolítása, amelyben azonban csak a 14 éves kor feletti korosztály vehetett részt. A külkapcsolatok formái kapcsán a Hitlerjugend alkalmazta a német ifjúsági mozgalom korábbi bevált módszereit, és újakat is meghonosított. E tevékenységi rendszer elsődleges és földrajzilag legközelebb eső részét a határvidéki munka jelentette, amelynek elsődleges feladata a „népi szubsztancia" megtartása és erősítése volt a határrégiókban. A tervszerű és változatos formákat (határvidéki túrák, menetelések, színjátszó csoportok útjai, énekcsoportok, könyvtárak, a határvidéki HJ-otthonok stb.) felölelő határvidéki tevékenység egyben a külfölddel kialakított kapcsolatok, illetve a külföldre utazó HJ-tagok felkészítésének is alapját képezte, ráadásul nemcsak a HJ-ra kellett kiterjednie, hanem a lakosság széles köreire. A határvidékeken túl a Hitlerjugend felvállalta a külföldön élő birodalmi németség gondozását is, melynek ifjaira ugyanúgy kiterjedt a HJ-ban letöltendő 2 The National Archives (London), KV 5/85-87.