Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK - Rab Virág - Tóth Imre: Kánya Kálmán és Európa gazdasági újjáépítése. A Közép-Európa gondolat Der Neubau Europas. Egy ismeretlen kézirat I/117
KÁNYA KÁLMÁN ÉS EURÓPA GAZDASÁGI ÚJJÁÉPÍTÉSE 135 mindenütt teret engedjenek, ezzel együtt viszont, ha a területeknek csupán csak valami kis részét alakítanák át, keveset érnének el." Érdemes lenne ezt a — tipikustól elütő — felvetést, annak hátterét, inspirációját alaposan megvizsgálni, Kánya azonban ennél tovább nem megy a kérdés taglalásában. Annyit mindenesetre érdemesnek tart leszögezni, hogy „a továbbiakban a kelet-európai kérdésnek ezt az aspektusát sem lehet figyelmen kívül hagyni. A kérdés a kelet-közép-európai országok számára nem lehet közömbös, mivel gazdasági sorsuk nyugati szomszédjuktól nem függetleníthető."7 4 Kánya jól tudta: a kiútkeresés feltétele, hogy a gyógymódok számba vétele előtt helyesen ítélje meg a bajok tüneteit és azok forrását. Ez a kívánalom az 1920-30-as években mindenekelőtt abban mutatkozott meg, hogy az elmúlt évtizedek komoly változásait, köztük a világgazdaságban és politikában végbement módosulásokat fel kellett ismerni, az átalakulást el kellett fogadni, majd alkalmazkodni kellett hozzá. Ez természetesen a veszteseknek jelentett nagyobb próbatételt, de a győzteseknek sem volt egyszerű feladat. Még az USA is nehezen tudta feldolgozni azt a pozitív, ám sokkszerű élményt, ami a világgazdaság átformálódása során érte, és évtizedig tartott, amíg a lehetőségen túl hajlandósága is megszületett a vezető szerep betöltésére.7 5 Kánya vesztes ország diplomatájaként eljut odáig, hogy az európai, illetve a közép-európai válság okát ne kizárólag a versailles-i rendszerben keresse. A munka emelkedett szellemet tükröz a tekintetben, hogy a térség belső gondjait összeurópai kontextusba helyezi, és a világgazdaság folyamatai felől közelít a kontinentális, majd a közép-európai problémákhoz. Az írás első néhány oldalán hétszer találkozunk a világgazdaság dilemmáival. Az ideológiai alapú bevezető mellett ez a kifejtett gondolatok origója. A kórmeghatározás során azokról a strukturális változásokról is olvashatunk, melyek az előző egy-másfél évtizedben bekövetkezett átalakulások („mindenekelőtt Ázsiában bekövetkezett iparosítás és az USA gazdasági fejlődése") révén a „világgazdaság alapjainak eltolódásához vezettek". Az Egyesült Államok és Japán fejlődésével szembeállítja a vergődő, „rendezetlen" Európát, amellyel — mint írja — „egyes vélemények szerint világgazdasági tényezőként nem is lehet számolni". Ezek után kézenfekvő az az esszenciális javaslat, amelyet az európai szabad áruforgalom helyreállítására vonatkozóan tesz.7 6 Kánya ugyanebben az összefüggésben hívja fel a figyelmet a nemzetközi gazdaság jelenségeire azzal, hogy „érdemes az összefüggéseket tudatosítanunk, mert nem vonhatjuk ki magunkat a világgazdaság sorsközössége alól, akár tagjai vagyunk szövetségeknek, akár nem. Jelenleg az események előterébe kerül a közép-európai probléma, mi pedig nem maradhatunk tétlenek ezekkel a nagy világgazdasági áramlatokkal szemben."7 7 E megállapítás szellemében vázlatos képet fest az elmúlt évtizedek változásairól, bemutatva a szabad piaci viszonyokat felváltó gazdasági tömbösödés ten-74 Kézirat, fol. 109-110. 75 Rab Virág: 19. századi recept 20. századi bajokra. In: Válságos idők tegnap és ma. Pénz, gazdaság és politika a 19-21. században. Szerk.: Uő: 2009. 197-199. 76 Kézirat, fol. 84-85. 77 Kézirat, fol. 85.
