Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Britz Pál: A bukás után. Barcza György hazai életének kezdete - és annak előtörténete VI/1325
1346 PRITZ PÁL A mélyen leminősítő kérdésre Barcza másnap délben adott — kínzó sérelme feletti felháborodását magába fojtó — tényekre szorítkozó tömör választ. Annak tartalma ugyan nem volt egészen pontos, mégis (a korábban hazaküldött jelentéseivel együtt) meggyőzően dokumentálja, azt, hogy pontosan tájékoztatta kormányát.6 7 A diplomáciai kapcsolatok angol részről történő megszakításával számolva — a közöttük kialakult feszültség ellenére — Bárdossy arra kéri Barczát, hogy állásáról „semmi esetre se mondjon le", mert Írországba szeretném áthelyezni.6 8 Egy pillanatra Bárdossy lényegében visszavonja a vádat, s elismeri, hogy Barcza .jelentése szerint a hadüzenet lehetőségével is számolnunk kell." Aztán amikor a tények irgalmatlan ereje semmivé foszlatja az április elsején Teleki részvételével kialakított formulát, sor került a diplomáciai kapcsolatok megszakítására,6 9 az ír fél nem akkreditálja Barczát, akkor — memoárjában írottakkal szöges ellentétben — a követ az Amerikai Egyesült Államokba való távozás tervét fontolgatja. Számláját az angol kormány zárolja, annak feloldását hiába kérelmezi. A sok kudarcot szenvedett férfiú Lisszabonon keresztül tér haza. Memoárjával ellentétben még ekkor sem tervezi a szolgálatból történő kiválását. Mutatja ezt az a tény, hogy a portugál fővárosban az ottani német követet is felkeresi, s amikor az azt tanácsolja neki, hogy hazatérőben Berlinben keresse fel a Wilhelmstrassén Ernst von Weizsäcker államtitkárt vagy Woermannt, a politikai osztály vezetőjét (önfényezése jegyében Barcza olvasójának azt írja, hogy Ribbentrop külügyminiszter ármányos meghívása elől kellett kisiklania), akkor Barcza külügyminisztere döntéséhez folyamodik.70 A volt londoni követ valamikor május első napjaiban érkezett meg Budapestre.7 1 Emlékiratában olvassuk: „Bárdossy csakhamar fogadott. Részletesen előadtam neki Eden külügyminiszter üzenetét, amiben aligha lehetett öröme. Vázoltam azt a hangulatot is, mely Magyarország iránt Angliában akkor keletkezett, amikor Jugoszláviát megtámadtuk. Kötelességem volt mindent úgy, ahogy volt, neki elmondani."72 ges volt arra, hogy a miniszterelnök követének emberi tisztességébe, szakmai tudásába alaposan belegázoljon. 67 Uo. 693., 580., 570., 573. sz. 68 Uo. 699., 700. és 702. sz. - C.A. Macartney valótlanul állítja azt, hogy Barcza azon indítványára, mely szerint Angliában maradna, „azonnal hazahívták és engedetlensége esetén a nyugdíja elvesztése fenyegette volna." CAM II, 8. 69 A hadüzenet ellenben akkor elmaradt, arra majd december elején kerül sor. 70 K 64. 1941-2-235. A válasz csak piszkozatban maradt fenn, s jól láthatóan először csak az első mondatot akarták elküldeni. „Amennyiben Barcza nem hangoztatta volna német követ előtt, hogy Berlinen keresztül szándékozik hazautazni, kívánatosnak tartanám, hogy ne Berlinen át utazzék. Bárdossy." Itt az aláírás áthüzva, s így folyatódik a szöveg: „Amennyiben német követ berlini útról már tud, felkeresheti német külügyi hivatalt. Bárdossy." 71 Emlékiratában Barcza azt íija, hogy április 18-án utazott el Londonból Lisszabonba, ahol tíz napot, majd Budapestre hazatérőben Madridban két napot töltött. (Barcza 1994, I, 505-507.) Madridból repülővel érkezett Stuttgartba, s onnan másnap Budapestre. így május első napjaitól lehetett itthon. Tényszerűen azt tudjuk, hogy összefoglaló jelentését Barcza György Budapesten május 8-án írta meg. Ld. DIMK y 779. sz. 72 Barcza 1994, II, 11.
