Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Britz Pál: A bukás után. Barcza György hazai életének kezdete - és annak előtörténete VI/1325
BARCZA GYÖRGY HAZAI ÉLETÉNEK KEZDETE 1341 násra számíthasson, mint Anglia nyílt ellenfelei. Ezt a kemény angol álláspontot a magyar kormány azzal váltotta ki, hogy tiltakozás helyett még segítette is a német csapatok átvonulását. Ez bőszítette fel Bárdossyt, aki a követ megérzett beállítódása helyett sokkal inkább a kormány álláspontjával való lelkes azonosulást, és annak jegyében az „intranzigensebb" angolok befolyásolását várta el. A jelentés sorai közül azonban éppen az ellenkezőjét, azt olvasta ki, hogy a londoni követ a magyar politikát (terve szerint Teleki Pálon keresztül) a londoni szempontok akceptálására ösztönzi. A német csapatok és hadianyag átszállítása ügyében — írja Bárdossy — nemrég feljegyzést adott át a budapesti brit követnek.5 7 Ezen (Bárdossy levele mellől hiányzó5 8 ) feljegyzésnek a lényegét a magyar diplomácia akkori feje úgy foglalja össze, hogy „az adott körülmények között s tekintve, hogy Románia ma sem hadviselő állam, a nemzetközi jog semmilyen írott vagy gyakorlatban tiszteletben tartott szabályait nem sértettük meg." Emlékezzünk vissza Csáky O'Malley-nek szeptember végén mondott büszke szavaira: „Senkinek semmi köze ahhoz, hogy Magyarország milyen feltételek mellett engedi át területén egy baráti államnak fegyveres alakulatait egy semleges országba. Azonfelül Magyarországnak nem érdeke, hogy Romániában felfordulás legyen. A német csapatok jelenléte ebben a forrongó országban pedig ránk nézve is a békét és nyugalmat jelenti." A feljegyzésben foglaltak kiegészítéseként Bárdossy kiemeli, hogy a román kormány még a második bécsi döntés napján kérte a német katonai erők Romániába küldését. Ezt a román kormányt az intranzigens brit tényezők is legálisnak tartják. Bárdossy konokul azt ismételgeti, hogy e német erők romániai jelenléte „nyilvánvalóan" nem irányult sem Anglia sem szövetségesei ellen.59 „Sokkal inkább olyan esetleges orosz szándékok ellen — írja —, amelyek Romániát ma is változatlanul nyugtalanítják. Minthogy a román kormány érthető okokból nem hozhatta nyilvánosságra azt, miért kéri német csapatok kiküldését, ezt a kérést abba a formába öltöztették, hogy a román kormánynak a hadsereg átképzéséhez és átszervezéséhez van német oktatócsapatokra szüksége. 57 A feljegyzést a levéllel Barcza is megkapta. 58 Juhász Gyula 1964-ben úgy írt erről a jegyzékről, mintha az a Magyar Országos Levéltárban a külügyminisztériumi levéltár magyar-angol relációjában lenne fellehető. (Juhász Gyula: A Teleki-kormány külpolitikája 1939-1941. Akadémiai, Bp., 1964, 283-284.) A Juhász Gyula által megadott lelőhely azonos azzal a jelzettel, ahol Bárdossy levele található meg. Ott ellenben nincs meg ez a jegyzék. A monográfia után majd' két évtizeddel napvilágot látó dokumentumkötet ellenben közli az iratot, s a jelzet fényt is derít a rejtélyre. A nevezetes Szent-Iványi kéziratban őrződött meg az utókornak, s onnan vette át nyomtatásra Juhász Gyula. Ld. DIMK y 595. sz. 59 „A román kormány — írja Bárdossy —, még pedig a II. Carol király által kinevezett, tehát az intranzigens angol tényezők véleménye szerint 'legális' román kormány még a bécsi döntőbírói határozat napján kérte a birodalmi kormánytól, hogy Romániába német katonai erőket küldjön. Tette ezt ezért, mert az Oroszország és Magyarország javára végrehajtott területi retrocessiók után érthetően mélyen felzaklatott román közvélemény számára biztonságot akart teremteni abban a tekintetben, hogy az országnak további csonkítástól nem kell félnie. A román kormánynak a bizonytalanná váló belpolitikai helyzet miatt is szüksége volt erre a biztosítékra. A német katonai erők kiküldése Romániába ehhez képest nemcsak a legális román kormány kérésére történt, de nem irányult nyilvánvalóan sem Anglia, sem szövetségesei ellen." K 64-2-100.
