Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Britz Pál: A bukás után. Barcza György hazai életének kezdete - és annak előtörténete VI/1325
1342 PRITZ PÁL Sem ez a magyarázat, sem a tényleges ok nem sérthette Angliát, de az angol kormány február 11-éig hivatalos formában nem is emelt a csapatszállítások ellen kifogást s normális diplomáciai összeköttetésben maradt Romániával.60 Teljesen érthetetlen tehát, hogy még olyan intranzigens angol tényezők is szigorúbban ítéljék meg a magyar kormány eljárását, mint a brit kormányét, amely a német csapatok felvonulásában február 11-ig6 1 nem látott ellenséges tényt. Hogyan várhatta józanul bárki is, hogy a magyar kormány a német csapatok átszállításának tervével szembeszegüljön és nyilvánvalóan súlyos, sőt végzetes következményeket felidézve megkísérelje ezt megakadályozni ugyanakkor, amikor az angol kormány a csapatokat befogadó Romániával még a diplomáciai viszonyt sem tartotta szükségesnek megszakítani. Amikor az átszállítás kérdése először felmerült és ezt követően még hosszabb időn át, szó sem volt arról, hogy a Romániába küldött csapatok Anglia ellen felhasználtassanak. Sőt amikor a háború a Balkánon is megindult, illetve amikor az olasz-görög konfliktus Olaszország számára kedvezőtlenül alakult, a Német Birodalom magatartása, nevezetesen az, hogy a német-görög diplomáciai viszonyt nem szakították meg, továbbra sem adott okot annak a feltevésére, hogy a romániai német csapatokat Anglia ellen kívánnák igénybe venni." Az éles logikájú Bárdossy egyvégtében a kérdés formállogikai fonákságán lovagol, s közben ügyet sem vet a sokkal lényegesebbre. Tudniillik arra, hogy a történelemben messze nem az adott helyzet formális logika szerinti megítélése, hanem sokkal inkább az érdekviszonyok mentén történő felfejtése a lényeg. Tehát az adott esetben az, hogy az Angliával háborúzó Németország csapatai hazánkon történő átengedése a brit birodalom életébe vágó érdeket sértett. Ilyen egyszerű volt a képlet. Ám azt a briliáns észjárású magyar külügyminiszter képtelen volt megérteni. Messze nem annak okán, hogy pillanatnyilag elbutult volna. „Csupán" hazája valódi és vélt érdekeinek szövevénye állt homlok egyenest szemben a brit érdekkel, miközben a valódi és vélt német érdekekkel nagyfokú egybeesés mutatkozott. A továbbiakban — állítja Bárdossy — Barcza azt jelenti, hogy „intranzigens angol körök véleménye szerint Románia helyzete más mint Magyarországé, mert oda 'a németek fegyveres erővel hatoltak be, az államfőt és a legális kormányt eltávolították és az az ország fizikai kényszer alatt áll.'" Barcza szövege ellenben pontosan így hangzik: „Románia helyzete — mondják az illetők — más. Románia ugyan teljesen német vazallus, de a németek oda fegyveres erővel hatoltak be, a legális kormányt és államfőt eltávolították és az ország fizikai kényszer alatt cselekedett és áll ma is."6 2 60 Ezen a napon szakította meg Nagy-Britannia Romániával a diplomáciai viszonyt. Ld. erre Barcza másnapi számjeltáviratát, amelyben elmondja, hogy a brit külügyminisztériumban kiemelték előtte: „Különbséget tesznek megszállás (Románia és esetleg Bulgária) és ellenséges csapatok átengedése (Magyarország) között. Amennyiben azonban német haderők bárhol is letelepednek és ottan katonai objektumokat létesítenek, azok tekintet nélkül illető állam különbeni magatartására angol repülőgépek által jogosan támadhatók." DIMK y 572. sz. 61 Itt így írja - RR 62 DIMK y 840.
