Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Britz Pál: A bukás után. Barcza György hazai életének kezdete - és annak előtörténete VI/1325
BARCZA GYÖRGY HAZAI ÉLETÉNEK KEZDETE 1335 Mentalitásukból is az következett, hogy ne lássanak túl a Berlin és Róma uralta Közép-Európán. A legdöntőbb azonban az ország alapos megnagyobbodásának tényéből következett. Lehetett számtalan valótlan legenda, híresztelés ezzel kapcsolatban, a lényeget azonban tudták. Azt, hogy a kedvező változásokat a tengely hozta meg. A csatlakozás után három nappal Csáky körtáviratban adott iránymutatást a misszióvezetőknek. Első helyre (mélyen eltagadva a magyar kezdeményezés tényét3 1 ) Ribbentrop felszólítását tette, azt életbevágó érdekünknek mondotta. A háborúról — nem konkretizálva az ellenfeleket — azt írta, hogy a Birodalom ugyan annak „megrövidítésére" törekszik, de katonailag és gazdaságilag azt „akár évekig" is folytathatja, „ha arra kényszerítik."3 2 Barcza 30-án kapott lehetőséget a Cadogan-nel történő találkozóra. Partnere ekkor is a korábbi jelentésekben előadott megértéssel viszonyult a követett magyar politikához. Új ebben a szövegben a brit diplomata részéről a szomszédokkal történt, számunkra kifejezetten hízelgő egybevetés. E szerint Cadogan sajnálja, „hogy a lépésünk két olyan állam csatlakozásával egyidejűleg történt, melyek egyike sem ura elhatározásainak." A történész némi kétkedéssel olvassa e szavakat. Mert eszébe ötlenek Barczának azok a későbbi, költött fordulatai, amelyeket majd Eden külügyminiszter szájába ad, a vele 1941. április 16-án történt búcsúlátogatásán.33 Ahogy akkor a pályája derékba törésén búslakodó, Bárdossy László által emberi és szakmai tisztességében megalázott diplomata a külügyminiszter szavainak torzításával üt memoárjában a magyar külpolitikán, hasonlóképpen — csak éppen ellenkező előjellel, de lényegében ugyanazzal a fogalmazási fordulattal — torzítja el most a korabeli magyar diplomáciába harmonikusan belesimuló diplomataként Cadogan szavait. Tehát most annak érdekében, hogy jelentésével Budapesten jó érdemjegyet szerezzen. Barcza itt a magyar külpolitikával történő teljes azonosulása jegyében mutat rá Cadogan előtt arra, hogy „mi 20 éven át nyíltan hangoztattuk nemzeti követeléseinket, de Anglia ezen idő alatt semmit sem tett függő kérdések békés elintézése érdekében. Most midőn végre megfelelő alkalom nyílott területi követeléseink békés elintézésére, ezt mindenkinek meg kell értenie." Partnere ezt megértette, a követ pedig „nyomatékosan" hangsúlyozta reményét, hogy a „hagyományos angol-magyar rokonszenvet jelenlegi politikai szükségszerűségek 31 Sztójay berlini magyar követben támadt a gondolat, hogy eminens magyar érdek a csatlakozás. 32 DIMK Y 488. sz. - Végül (nem éppen összhangban a beharangozott nagy sikerrel) a „minden alapot" nélkülöző ellentétes hírekre reflektálva „megelégedéssel" állapította meg, hogy a „magyarnémet viszony változatlanul jó." 33 A találkozóra, annak a historiográfiában való megjelenésére ld. Pritz Pál: Barcza György visszaadja a „kölcsönt" Bárdossy Lászlónak. In: (Gebei Sándor, ifj. Bertényi Iván, Rainer M. János szerk.) Tanulmányok a 60 éves Romsics Ignác tiszteletére. Líceum, Eger 2011., 248-254.
