Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Britz Pál: A bukás után. Barcza György hazai életének kezdete - és annak előtörténete VI/1325
1334 PRITZ PÁL kintette. A catalaunumi vereség után néhány esztendővel azonban Attila kardja „végleg" szétverte a római birodalom „konjunkturálisán összetoborzott hadait."2 8 Szóval Adolf Hitler és szövetségesei végleg győzelmet arattak... Miközben a minimálisan tájékozott megfigyelő is tudta, hogy az angol-német háború nem dőlt el, az USA németek elleni fellépésével reálisan kellett számolni, s a legóvatosabb feltételezés mellett is mérlegelni kellett (volna) a német-szovjet barátság perspektívátlanságát. Beszédében Csáky nem győzte hangsúlyozni, hogy a csatlakozásra Ribbentrop „baráti magatartásának köszönhetően", „néhány heti diplomáciai erőfeszítés után" került sor.2 9 Csáky természetesen ez alkalommal is beszélt az ország (elképzelt) primus inter pares szerepéről, az azt fenyegető veszélyekről, ám a csatlakozás kiváltotta súlyos kockázatot is teljes egyértelműséggel megemlítette. A dokumentum rövid szövege ugyanakkor nagyító alatt sem árul el ilyesmit, Csáky pedig a nemzetközi viszonyok tényleges bemutatását is kerülte. A súlyos kockázatot Ribbentrop szavaival idézte fel. E szerint „ha Magyarországot bármely oldalról támadás érné, akkor a szövetséges három nagyhatalom hazánk védelmére siet, ha pedig a három nagyhatalmat olyan állam támadná meg, amely eddig a konfliktusban nem vett részt, akkor Magyarország szolidáris lesz a megtámadott hatalmi csoporttal." íme itt a magyarázata annak, hogy Magyarország akkori urai miért indokolják meg majd rendre a háromhatalmi szerződéshez történő csatlakozással a Szovjetunió, a Brit Birodalom, az USA elleni hadba lépést, mikor betű szerint ilyen kötelezettség nem állott fenn. Csáky ugyan azt állítja, hogy „a kormány erős megfontolás után" vélte úgy, hogy „ezt a kockázatot vállalnunk kell a várható előnyök reményében", valójában azonban sem az akkori sem a korábbi kormányok tagjainak nem volt olyan külpolitikai horizontjuk, hogy ezek az „erős megfontolások" kormányülésen történtek volna. Ezt minden esetben csupán a külpolitikát intéző néhány ember tette meg. „Erős megfontolások"-ról ellenben — újból és újból ismételjük — szó sem volt.3 0 A tényleges döntéseket keresztül vivők ugyan igen kevesen voltak, ám a korabeli hivatalos Magyarországtól roppant erős felhatalmazásuk volt. Pszichológiailag e felhatalmazás a politikai elit hagyományos külpolitikai iskolázatlanságából táplálkozott. Annak tagjai eleve elismerték: olyasmiről van szó, amihez nem értenek, tegyék az ilyesmit azok, akiknek ehhez van tudásuk. 28 DIMK y 498. sz., 757. 29 Uo. 753. 30 Könnyű lenne azt mondani, hogy ahhoz — mondjuk — Barcza György óvását kellett volna mérlegelni. A források azonban arra intenek, hogy a londoni követ annak idején az ilyen tartalmú gondolatait inkább csak a vele hasonlóan gondolkodó Teleki számára vetette papírra. Tanulmányunk anyagában az egyik ilyen lényeges jel a főszövegben említett, s Bárdossy kritikáját kiváltó 1941. január 28-i levele. - Lehet esetleg azt mondani, hogy Barcza György úgy vélte: teljesen reménytelen vállalkozás lenne minisztériumi feljebbvalóit igazáról meggyőzni. „Csak" ennek Barcza korabeli jelentései mondanak ellent. Azokból ugyanis akkor valahogy a hivatalos magyar politikai vonallal szembeni hűvös távolságtartásnak kellene kitűnnie. Ezzel szemben e jelentésnek inkább az igencsak lelkes odaadásról tanúskodnak. Jelen írásunk anyagán kívül ld. még Pritz 2011, 223.
