Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Britz Pál: A bukás után. Barcza György hazai életének kezdete - és annak előtörténete VI/1325
1332 PRITZ PÁL Ismeretes módon november 20-án Magyarország elsőként csatlakozott a szeptember 27-én aláírt német-olasz-japán háromhatalmi szerződéshez. Barcza két nappal később két (a számjel-sürgöny műfajához képest) viszonylag terjedelmes jelentést küldött a Dísz térre. Az elsőben a londoni szovjet nagykövet, Ivan Mihajlovics Majszkij véleménye tolmácsolásával a szovjet külpolitikáról adott igencsak hiteles (bár Budapesten minden bizonnyal könnyű kézzel ad acta tett) rajzot.21 E szerint a szovjet külpolitika a kivárás álláspontján van. A német-angol légi háború a szemben álló feleket oly mértékben pusztítja el, hogy „Oroszország jelen pillanatban aránylag gyenge haderejével akkor egyedüli hatalmi tényezővé válhat általában nyomor és kommunista izgatás által aláaknázott egész Európában. Ezért szovjet egyelőre egyik oldalon sem köti le magát és csak veszélytelen területi terjeszkedés útján bővíti ki befolyását kontinensen." Majszkij szerint egyik fél sem fog győzni. A történész hozzáfűzi, hogy valóban így történt: Hitler azért fordult Moszkva ellen, hogy a Szovjetunió legyőzésével üsse ki London kezéből annak szárazföldi kardját, vagyis a Szovjetuniót.2 2 Rüstü ehhez annyit tett hozzá, hogy Moszkva számára az lenne a „legnagyobb csapás", ha „Németország Angliával hamarább kiegyezne". Erre ellenben — fűzte hozzá — nincsen kilátás. Barcza még azt is megírta, hogy Rüstü szavai szerint a török politika „Oroszországéhoz igazodik."2 3 Az aznapi másik jelentésében Barcza a háromhatalmi szerződéshez történt magyar csatlakozás2 4 sajtóvisszhangját rögzíti. Kitűnő stílusát megcsillogrok helyzetét és ügyét." C.A. Macartney: Október tizenötödike. A modern Magyarország története 1929-1945.1—II. köt. Gede testvérek, Bp., 2006., (A továbbiakban: CAM) I, 619. Nincs kizárva, hogy e róla terjedő vélekedés volt az oka annak, hogy a Foreign Office számára küldött 1941. április 4-i jelentése szerint éppen ellenkező módon beszélt volna Horthy Miklóssal. E szerint ugyanis azt mondta volna „ha a kormányzó belemegy egy ilyen korrupt üzletbe Németországgal, vagyis a magyar sakálként tevékenykedik a német oroszlán mellett egy állam ellen, amellyel most írt alá örökbarátsági szerződést, Magyarország nem várhat sem szimpátiát sem irgalmat egy győztes Angliától és Egyesült Államoktól". Sőt még azt is állítólag hozzátette, hogy a kormányzó „maga idézi fejére a jól megérdemelt megvetést és gyalázatot". Idézi Juhász Gyula: Magyar-brit titkos tárgyalások 1943-ban című forráspublikációja bevezetőjében. Kossuth, Bp., 25. A kérdés tehát bizonyosan további kutatást igényel. Annál is inkább, mert Macartney ugyané helyen azt írja, hogy Barcza György szóban forgó sürgönye „hosszú" lett volna. E sürgönyt eredetijét a történetírás nem ismeri. Azt a nevezetes Szent-Iványi-kéziratból, tehát másolatból szokás idézni. (DIMK y 681. sz. - a Szent-Iványi-kézirat keletkezésére ld. a 26-27. oldalon, valamint a 94. lábjegyzetben írottakat.) Az ismert szöveg a számjeltávirat műfajában sem hosszú. Fejtörésre ad okot, hogy a jelen tanulmányunkban később idézett terjedelmes 1941. május 23-i Barcza-naplóbejegyzésből az derül ki: a Teleki Pál számára este átküldött példány — ahogy Barcza fogalmaz — átstilizált volt. 21 Majszkij szavait Barcza az ottani török nagykövet, Aras Tevfík Rüstü révén ismerte meg. -Ügy véljük, hogy sem Rüstü sem Barcza nem csorbította a szovjet álláspontot. 22 Pritz Pál: Pax Germanica. Német elképzelések Európa jövőjéről a második világháborúban. Osiris, Bp., 1999, 131. 23 DIMK y 484. sz. 24 Barcza fogalmazása szerint a „tengelybe való belépésünkéről volt szó. A fogalmazás tükrözheti a korabeli szóhasználatot, visszaadhatja a követ kritikáját, de a helyzetet bizonyosan nem jellemzi tárgyilagosan. Hiszen az 1945 előtti világban mérhetetlenül nagyobb különbség volt a nagyhatalmak klubja és az abba nem tartozó országok között, mint ami 1945 óta immáron szinte természetes. (Természetesen világért sem szeretnénk rózsaszín képet festeni ezekről a viszonyokról, „csupán" azt mondjuk, hogy legalább formailag változott meg a helyzet lényegesen.) Szóval a németek eredetileg
