Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Britz Pál: A bukás után. Barcza György hazai életének kezdete - és annak előtörténete VI/1325
1328 PRITZ PÁL A külügyminiszterré avanzsált Bárdossy — mostani tudásunk szerint — először március 12-én, fő vonulatában az angol külpolitikát Barcza György számára kritizáló levelében bírálja Barcza felfogását.8 Erre a követ január 28-i terjedelmes jelentése adott alkalmat. Igen fontos kiemelnünk, hogy nem hogy nem Bárdossynak, de nem is a Külügyminisztériumnak jelentett. Csáky István 1941. január 27-én váratlanul meghalt, Teleki Pál miniszterelnök még aznap megbízást kapott a külügyminiszteri teendők ellátására is. Barcza jelentése pedig mindennek másnapján készült el.9 Az új magyar külügyminiszter számára a jelentés gazdag tartalma szemmel láthatólag nem volt lényeges. Annál inkább felkeltette figyelmét a német csapatok magyar területen történt átengedésével kapcsolatban a jelentésben rögzített londoni bírálat. Azt hevesen elutasította, s közben áttételesen kritikát gyakorolt követének tevékenysége felett is. Ezért vissza kell nyúlnunk a német csapatok hazánkon történt átvonulásának kérdéséhez. A második bécsi döntéssel Adolf Hitler Németországa (Olaszország szekundálása mellett) országnyi területet juttatott vissza a trianoni Magyarországhoz. Cserében a legtermészetesebb módon követelhettek egy sor dolgot. Ezek egyike a német csapatok magyar területen Romániába történt átvonulása volt. Otto von Erdmannsdorff német követ szeptember 28-án terjesztette elő az átvonulási kérelmet. A kedvező magyar választ 30-án továbbíthatta Berlinbe a német diplomata.10 A német „tancsapatok"1 1 elvileg a román hadsereg korszerűsítését szolgálták. Valójában a német terjeszkedés, a Szovjetunió elleni felvonulás volt az értelmük. És jóllehet az angol-szovjet szövetség ekkor még nem létezett, de az angolok és a németek között már komoly légi háború, a „Battle of 8 Diplomáciai iratok Magyarország külpolitikájához. 1936-1945. V köt.: Magyarország külpolitikája a nyugati hadjárattól a Szovjetunió megtámadásáig, 1940-1941. Összeállította Juhász Gyula, sajtó alá rendezte Juhász Gyula és Fejes Judit. Akadémiai, Bp., 1982. (A továbbiakban: DIMK V) 621. sz. 9 Uo. 559. sz. — „Nagyméltóságú gróf Teleki Pál úrnak, m. kir. miniszterelnök, külügyminiszter, stb. stb.stb." — olvasható a levél címzése. (Magyar Országos Levéltár, Külügyminisztériumi Levéltár. Rezervált politikai iratok /a továbbiakban: K 64./ 1941-2-100.) Az iratra március 8-án Bartheldy Tibor, ekkor a miniszteri kabinet vezetője tintával ráírta: „Miniszterelnök úr és Miniszter úr látták". (Ezen információt az irat végén a DIMK V is közli. A forráskiadványban elütésből következően a 2. tétel és a 100. irattári szám közötti kötőjel elmaradt, s így a 843. lapon félrevezetően 2100-as jelzet olvasható.) A kabinetfőnöki rájegyzés alapján vélhetőleg nem túl merész a következtetés, hogy Teleki Pál a jelentést csak ezekben a napokban adhatta ki a kezéből. így arra Bárdossy nemhogy késlekedve, hanem szinte azonnal válaszolt. A londoni követségen a jelentésre 1/1941. pol. jelű iktatószámot írtak, a Külügyminisztériumban pedig 1941. március 13-án adták a 100/res.pol. számot. Tehát azután, hogy a miniszterelnök előző nap válaszát megírta, s azt szintén ezen a számon érkeztették. 10 Juhász Gyula: Magyarország külpolitikája 1919-1945. Harmadik, átdolgozott kiadás. Kossuth, Bp., 1988, 239., valamint Czettler 1997, 191. (Czettler Antal munkájának értéke, hogy áttekinti a kérdés historiográfiáját, az abban fellelhető ellentmondásokat.) - O'Malley október 9-én azt jelentette a Foreign Office-nek „egy barátjától" kapott értesülés alapján, hogy a berlini magyar követség 6500 tranzitvízumot adott ki szeptemberben, s civil ruhás németek vonultak át az országon. Bán D. András: Illúziók és csalódások. Nagy-Britannia és Magyarország 1938-1941. Osiris, Bp., 1998, 109. (A továbbiakban: Bán D. 1998.) 11 Sok helyütt tan^csapatokról lehet olvasni. Ez természetesen csupán elírás, a nyomda ördögének a műve.
