Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Britz Pál: A bukás után. Barcza György hazai életének kezdete - és annak előtörténete VI/1325
BARCZA GYÖRGY HAZAI ÉLETÉNEK KEZDETE 1329 Britain" dúlt. Ez a magyarázata annak, hogy — bármennyire képtelenek voltak ezt Budapesten megérteni — London igen érzékenyen reagált a német lépésre, s nagyon nem szívesen vette annak magyar részről történő előmozdítását. A német csapatok magyar területen történt átengedésével kapcsolatos angol bírálat A budapesti brit követ, St. Clair O'Malley október 9-én kereste fel ez ügyben első ízben Csáky István külügyminisztert. A Reuter hírügynökség által terjesztett hírek kapcsán kérdezte: igaz-e, hogy Erdélyen keresztül egyenruhás fegyveres német alakultak vonultak volna be Romániába? A külügyminiszter a hírt egyszerűen valótlanságnak mondotta, s annak cáfolatát ígérte. „Lehetséges, hogy SS és SA alakulatok a bukoviniai és besszarábiai németek repatriálására polgári ruhában átutaztak valahol Magyarországon, de hivatalosan erről sincs tudomásom" - mondotta. A diplomácia nyelvén ezzel elismerte az átutazás tényét. A követ tovább szorongatta a külügyminisztert: mit csinál a magyar kormány, „ha később zárt német alakulatok egyenruhában és fegyveresen, hadianyaggal felszerelve át akarnának vonulni Magyarországon keresztül Romániába"? - „Aligha kívánhatja bárki is, hogy azt fegyveresen akadályozzuk meg." -válaszolta erre Csáky. Pedig a történelem kegyetlen természete jegyében az angol kormány ezt tartotta volna helyesnek. - „Nincs kizárva — mondotta O'Malley —, hogy úgy mint az olaszok az Egyiptomban átvonuló vagy tartózkodó angol csapatokat támadják, az angol légi haderő megtámadja a Magyarországon átvonuló német csapatokat." Csáky nem fogadta el a párhuzamot. Hivatkozott Románia semlegességére, az Angliával fennálló normális diplomáciai kapcsolataira. „Senkinek semmi köze ahhoz — szögezte le határozottan, a brit-német háború tényét semmibe véve —, hogy Magyarország milyen feltételek mellett engedi át területén egy baráti államnak fegyveres alakulatait egy semleges országba. Azonfelül Magyarországnak nem érdeke, hogy Romániában felfordulás legyen. A német csapatokjelenléte ebben a forrongó országban pedig ránk nézve is a békét és nyugalmat jelenti."1 2 12 DIMK y 410. sz. — Csáky 1940. október 9-i napijelentése. — Erdmannsdorf! budapesti német követet Csáky másnap tájékoztatta az angol követtel való találkozójáról, annak tartalmáról. „Az angol követ megfelelő megjegyzésére azt felelte, senkinek semmi köze hozzá, hogyan és milyen feltételek mellett vonulnak német csapatok Magyarországon keresztül egy olyan államba, mellyel Anglia diplomáciai kapcsolatokat tart fenn. Magyarország csak üdvözli a német csapatok romániai állomásoztatását, mivel — ellentétben az angol szándékokkal — nem áll érdekében, hogy ott nyugtalanság és bolsevizmus keletkezzék." A Wilhelmstrasse és Magyarország. Német diplomáciai iratok Magyarországról 1933-1944. Összeállították és sajtó alá rendezték, a bevezető tanulmányokat írták: Ránki György, Pamlényi Ervin, Tilkovszky Lóránt, Juhász Gyula. Kossuth, Bp., 1968. (A továbbiakban: Wilhelmstrasse 1968) 359. sz.
