Századok – 2011

TANULMÁNYOK - Britz Pál: A bukás után. Barcza György hazai életének kezdete - és annak előtörténete VI/1325

BARCZA GYÖRGY HAZAI ÉLETÉNEK KEZDETE 1327 Minden kormány — ha nem akar légüres térbe kerülni — gyűjti a politikájával kapcsolatos fontos véleményekre vonatkozó értesüléseket. A politikai rendszertől, az adott kormány jellegétől függ, hogy milyen módszerekkel születnek meg ezek az információk. A Bárdossy-kormány nem kémekkel dolgozott, s főleg nem a Nemzeti Casinóban helyezte el azokat. A volt londoni követ pedig korábbi súlyát elveszítette, s ezért hamis amit a memoár sugall. Barcza György a magyar-angol diplomáciai kapcsolatok 1941. április 6-án történt megszakítása után nem csupán bukott diplomata, de személyesen is rossz viszonyban volt Bárdossy Lászlóval. A Bárdossy-perről publikált kötetek, Barcza emlékiratai, s rövid szakirodalmi utalás alapján eddig az volt tudható, hogy a követ nevezetes, 1941. április 2-i távirata árnyékolta be kapcsolatukat.6 Ellenben joggal gyanakodhatunk előzményekre. Hiszen az életben a személyes kapcsolatok megromlása is többnyire hosszabb folyamat révén következik be. Minden esetben eleve adott egyfajta szimpátia vagy annak a hiánya. Szerepet játszhat az eltérő származás, az eltérő életút, azonos életpálya esetén pedig a politikai kapcsolatok eltérő megítélése. A két diplomata a háború kimenetelét, s ezzel kapcsolatban az angol-magyar viszonyt is merőben másként látta. Ennek oka semmiképpen sem a közvetlen angliai tapasztalatok meglétében, illetve hiányában keresendő, esetleg inkább az összegyűjtött tapasztalatok jelentős eltérésében. Mert ilyen különbség alig, s ha mégis, akkor az Bárdossy javára létezett. A miniszterelnök-külügyminiszter korábban 1930. március elsejétől 1934 októberéig volt a londoni követségünk első beosztott tisztviselője. Barcza György 1938. május 25-től vezeti a londoni missziót. Barcza ugyan — számos jel szerint — semmivel sem tartotta magát kisebbnek 1941. február elejétől miniszterévé magasodott kollégájánál, de azt tárgyilagosan aligha vélhette, hogy az ő tehetségét Bárdossy képességei alulmúlták volna. Elismerte Bárdossy kifinomult diplomáciai képességét a magyarbarátsággal aligha vádolható Sir Robert Vansittart, a brit kormány diplomáciai főtanácsadója, 1930 és 1938 között a külügyminiszter állandó helyettese.7 6 A legkeményebben Bárdossy László a másodfokú tárgyaláson, az utolsó szó jogán elmondott beszédében fogalmazott: Teleki Pált „Barcza György valótlan tartalmú távirata ölte meg". In: Bárdossy László a népbíróság előtt. Sajtó alá rendezte, a bevezető tanulmányt írta, magyarázó jegyzetekkel ellátta Pritz Pál. Maecenas, Bp., 1991, 335-336. Ld. még Bűnös volt-e Bárdossy László. Szerk. Jazovszky László. Püski, Bp., 395. Memoárjában Barcza György így emlékszik: „Midőn a szakítás után májusban Pesten Bárdossyval beszéltem, azt mondta, hogy az a sürgönyöm, melyet Teleki az öngyilkosságot megelőző estén kapott meg, a miniszterelnökre igen mély benyomást tett, úgyhogy sajnálatára meg kell mondania, hogy Teleki ideg-összeroppanásában s aznap éjjel elkövetett öngyilkosságában nekem is szerepem volt." Barcza 1994, I, 486. A szakirodalomban Czettler Antal érintette röviden németül 1996-ban, magyarul 1997-ben megjelent könyvében az elmérgesedett személyi viszonyt. „Amikor Barcza hazatért Londonból, Bárdossy őt tette felelőssé Teleki haláláért, amivel vérig sértette a kötelességét teljesítő londoni követet. A népbíróság előtt Bárdossy erősen eltúlozva azt állította, hogy Barcza sürgönye ölte meg Telekit." (Czettler Antal. Teleki Pál és a magyar külpolitika 1939-1941. Magvető., Bp., 1997. /a továbbiakban: Czettler 1997/ 306.) 7 Lukács Zs. Tibor-. Magyarország és az 1933-as négyhatalmi paktum. PhD-értekezés (ELTE) Bp., 2001, 245-249.