Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Britz Pál: A bukás után. Barcza György hazai életének kezdete - és annak előtörténete VI/1325
1326 PRITZ PÁL A korabeli magyar valóság messze nem így festett. Hitlernek ugyan valóban voltak számosan követői, hangosak voltak, a magyar parlament 260 székéből nagyságrendileg mintegy félszázban (volt mikor többen, volt mikor kevesebben) ők ültek. A hatalmat azonban nem ők birtokolták, s bár valóban megvalósítottak volna egy Hitler új rendjével ha nem is azonos, de azzal mégis rokon világot, ám azt mégsem tehették meg. Belpolitikailag azért nem, mert a kormányzat (annak ellenére is, hogy a pártjában is bőven akadtak szélsőségesek) azt nem engedte, külpolitikailag pedig azért nem, mert (minden, Horthy Miklós szimbolizálta „feudális" Magyarországgal szembeni averziójával) Hitler tudta, hogy ez a garnitúra kevésbé volna hasznos birodalma háborús célkitűzései számára. „Kivétel a Nemzeti Casino volt, ahol még a magyar szabadság, önérzet és igazán hazafias felfogás uralkodott, pedig az volt állítólag a feudalizmus úgynevezett fellegvára. Itt a tagok kilencven százaléka önérzetesen és bátran viselkedett, barátaim örömmel üdvözöltek, kikérdeztek és hallgatták, amit mondottam. Lehetett ugyan közöttük Bárdossy néhány kéme is, mert mindarról, amit ott mondtam, Bárdossy feltűnő gyorsan értesült."4 A Nemzeti Casinóban valóban többségben lehettek azok, akiknek mentalitása különbözött a kormányzatétól, azonban ez nem a háborúba lépéssel kezdődött, hanem jóval korábbról eredt. Egyszerűen arról volt szó, hogy a két háború közötti Magyarországon — ezt akár az 1927-ben visszaállított Felsőház összetétele is mutatta5 — a (vagyonukat, presztízsüket különben megőrző) feudális kiváltságosoknak már nem volt az első világháború előttivel azonos politikai helyük. Való igaz, hogy nagy fenntartással kezelték a kormányzat külpolitikáját, megőrizték volna a Nagy-Britanniával való jó viszonyt. A kormányzat területi revíziós politikáját azonban ők sem utasították el. Márpedig a Hitler erejéből elért területi változások kötötték az országot mind szorosabban Berlinhez. S mivel a német-angol viszony háborús konfliktussá fajult, ezért lehetetlenség volt mindkét birodalommal egyszerre jó viszonyt ápolni. Barcza elbeszélése több szempontból valótlan. Mivel a magyar társadalom — úgymond — háromnegyed része vesztette el a függetlenségét, ezért a maradék egynegyedet nem lehet hitelesen megjeleníteni a Nemzeti Casinóval. Hiszen ez a kis létszámú, igencsak zárt társas kör töredékét sem adta a negyedik negyednek. A Nemzeti Casino valóban nem volt a magyar feudalizmus fellegvára, hiszen a magyar feudalizmus a jobbágyfelszabadítással 1848-ban megszűnt. Ám az itt maradt feudális mentalitás egyik fellegvárát bizony ez a kör képezte. Még a szintén tehetősek más származású, mentalitású (s a hivatalos Magyarországgal számos esetben szintén elégedetlenkedő) elemei sem léphettek be oda. Számukra az Országos Kaszinó nyújtott az előbbihez hasonló fórumot. S akkor még szó sem ejtettük azokról a valóban széles körökről, akiknek életviszonyai semmiféle kaszinózásra nem nyújtottak lehetőséget, s akiknek többsége számára az effajta kérdések teljesen idegenek, ismeretlenek voltak. 4 Uo. 5 Piiski Levente: A magyar felsőház története, 1927-1945. Napvilág, Bp., 2000.
