Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Britz Pál: A bukás után. Barcza György hazai életének kezdete - és annak előtörténete VI/1325
TANULMÁNYOK Pritz Pál A BUKÁS UTÁN Barcza György hazai életének kezdete - és annak előtörténete1 A magyar-angol diplomáciai kapcsolatok London által 1941. április 6-án történt megszakítása lényegében összeroppantotta Barcza György diplomáciai pályafutását.'2 A tehetséges, jól felkészült diplomata hazaérkezése után érthető módon nyomott, keserű hangulatban töltötte heteit. Rossz közérzetét tovább rontotta a számára „teljesen idegenszerű és elszomorító légkör." Most is láttató erővel ír: a hazai világban a „teljesen németimádók" „felemelt karral üdvözölték egymást", a merőben másként gondolkodók ezeket elkerülték és „megvetéssel nézték le". A két szélsőség között volt a szokásosan óvatos, többféle árnyalatú többség. Voltak a „teljesen beijedtek", akik „a szájukat sem merték kinyitni", mások „az első óvatos körülnézés után, ha a közelben senki gyanús nem volt, megszólaltak". A legtöbb óvatos „állását jövedelmét, egyéni érdekeit, családját féltette, és nem mert színt vallani, magyarán mondva lapult!" Van ebben a leírásban eleve túlzás, s erre a memoáríró még alaposan rádupláz, amikor a szomorú jelent éles vonallal választja el a megszépített múlttól: „a magyar társadalom háromnegyed része valami módon elveszítette emberi függetlenségét és ezzel önérzetét is. Ez volt az 'európai új rend' Hitler és magyar követői által meghonosított új légköre." - Barcza „undorral és mélységes szégyennel" tapasztalta ezt.3 1 Barcza György nevezetes visszaemlékezéseiben örökítette meg diplomáciai pályafutását. Abban igen mély benyomást keltve fest képet koráról, s közben éles kritikát gyakorol az akkori magyar külpolitikáról. Memoárjának élénk visszhangját leginkább ez utóbbi alapozhatta meg. Hiszen belülről, az akkori hivatalosság legmagasabb köreiből jött az éles kritika. Hitelesnek tűnt, s kapóra jött azoknak, akiknek egyébként is az volt a törekvésük, hogy mennél előnytelenebb színben tüntessék fel a Horthy Miklós neve szimbolizálta Magyarországot. Barcza György igen teijedelmes memoáijának zöme 1994-ben két kötetben jelent meg Budapesten. (Barcza György. Diplomata-emlékeim 1911-1945. Összeállította és szerkesztette Antal László. A jegyzeteket és az utószót Bán D. András, a bibliográfiai utószót John Lukacs írta. I—II. köt. Európa, Bp., 1994. - A továbbiakban: Barcza 1994) Az első kötet a diplomata Londonból történt kényszerű hazaérkezésével zárul. E kötet és a történeti valóság összevetésére kismonográfia terjedelmű írásban tettem kísérletet. Ld. Az objektivitás mítosza? c. tanulmánykötetem (Magyar Történelmi Társulat, Bp., 2011. - a továbbiakban: Pritz 2011) vonatkozó részét. (149-248.) Azt tervezem, hogy az egész emlékiratot az eddigi részletességgel vizsgálom meg. Jelen dolgozatom tehát az említett munka folytatása. E tanulmányomat (is) kéziratban többen szívesek voltak elolvasni. Név szerint is köszönetet mondok Frank Tibor, Szakály Sándor, Marchut Réka, Paksa Rudolf és Turbucz Dávid jobbító észrevételeiért. 2 Az első kötet minden szempontból pontos záró mondata így hangzik: „Mögöttem volt Anglia és előttem az aggasztó jövő." 3 Barcza 1994, II, 9.
