Századok – 2011

TÖRTÉNETI IRODALOM - Színlelés és rejtőzködés. A kora újkori magyar politika szerepjátékai (Ism.: Illik Péter) V/1301

TÖRTÉNETI IRODALOM 1301 nyainak uralkodói pénzügyigazgatását, valamint sorra veszi a tartományi kamarákat, feladataikat és egymáshoz való viszonyukat. A kettejük közötti együttműködési kényszer és az állandó konfrontáció jellemzi a 16-18. századi Habsburg Monarchiát. A bécsi magyar levéltári delegátus, Fazekas István példaértékűen foglalja össze a régi és újabb magyarországi intézménytörténeti kutatásokat. Áttekintése alapos, hiszen mind időben, mind térben számba veszi a fellelhető összefoglalásokat, legyen szó a 16. vagy a 18. századról, vagy éppen a Magyar Királyság melléktartományairól. Sajnálatos tény ugyanakkor, hogy írásában csak elenyészően kevés idegen nyelvű szakirodalmat tudott idézni, amin a magyar történettudománynak a jövőben mindenképpen változtatnia szükséges, hogy a jelentős hazai kutatási eredményeket a nemzetközi szakmai közönség is intenzíven hasznosíthassa. Összefoglalását így gyakorlatilag fő forrásként tarthatja majd számon a külföldi szakirodalom. Az Osztrák Történetkutató Intézet „cseh tartományok" szakértője, Petr Matti jegyzi a Cseh Korona tartományaira vonatkozó igazgatástörténeti fejezetet. A kötet fő mondanivalójához illeszkedve áttekintést ad a Csehország, Morvaország és Szilézia igazgatástörténetét vizsgáló korábbi és újabb kutatásokról egyaránt. A már a bevezetőben említett szemléletmódhoz illeszkedve találhatjuk meg az itáliai és a németalföldi tartományokra vonatkozó'tanulmányokat is, nevezetesen e területek ismert ausztriai kutatói, Elisabeth Garms-Cornides és Renate Zedinger tollából. A nemzetközileg elismert, szakavatott szerzőgárda komoly garancia arra, hogy ez a kötet — hasonlóan az Osztrák Történetkutató Intézet által kiadott és a fentiekben számba vett munkákhoz — szintén olyan alapmunka legyen, amely a további kutatások számára mutathat és jelölhet ki új irányokat. Zárásként a recenzens csatlakozik kollégája, a levéltáros-történész Fazekas István megállapításához, miszerint igazgatástörténetet írni nehéz mesterség: igen időigényes munka és viszonylag sok ismeretanyagra van hozzá szükség. Hivataltörténeti ismeretek nélkül ugyanakkor igencsak nehéz „általános" történetet írni, hiszen az intézményi háttér viszonyaiban való jártasság nélkül bizonyos megállapítások és összefüggések nem lesznek megfelelőek. Mivel pedig az eredmények csak lassan jelentkeznek, ezért lesz ez a tudományág — immár Michael Hochedlingert idézve — a kutatás mostohagyermeke... A kötet megismerése után akaratlanul felmerül az olvasóban a kérdés, mennyiben aktuális egy ilyen téma mélyebb boncolgatása. A recenzió első bekezdésében idézett, nemzetközi szinten nagyon jó visszhangot kapó tanulmánykötetek ugyanis mondhatnánk „divatosnak" tekinthető vagy legalábbis az utóbbi időben jelentős fejlődésnek indult témákkal és gyakorlati kutatási eredményekkel jelentkeztek. Velük szemben ez a kötet inkább a kutatástörténetet és az elméleti megközelítést helyezi előtérbe. Talán éppen azért döntöttek így a szerkesztők, hogy a kora újkori Habsburg Monarchia igazgatástörténetét bemutató, várva-várt három kötetes munkának legyen elméleti alapja. Témafelvetésük összességében — úgy vélem —jogosnak tartható, hiszen olyan alapokat kell a hatóság- és hivataltörténetnek leraknia, amelyekre a további kutatások majd bízvást támaszkodhatnak. Talán egy ilyen kitűnő tanulmányokkal és gazdag bibliográfiával ellátott kötet felkeltheti az érdeklődést, és további kutatásokra sarkallhatja a magyar és a külföldi történetírást és levéltártudományt is. Oross András SZÍNLELÉS ÉS REJTŐZKÖDÉS A kora újkori magyar politika szerepjátékai Szerk. G. Etényi Nóra - Horn Ildikó. L'Harmattan Kiadó, Bp. 2010. 377 o. A L'Harmattan kiadó gondozásában megjelent, G. Etényi Nóra és Horn Ildikó által szerkesztett tanulmánykötet illeszkedik a két történész nevével fémjelzett történeti irányvonal korábbi kötetei — például Portré és imázs: politikai propaganda és reprezentáció a kora újkorban. (Szerk. G. Etényi Nóra - Horn Ildikó. Bp. 2008.) — közé. A impozáns külsejű könyv tizenöt tanulmányt takar, klasszikus hármas osztásban, amely angol nyelvű tartalomjegyzékkel egészül ki. Kissé váratlan és abszurd módon a tanulmánykötetet, mint egységes egészt érintő formai-tartalmi észrevételek mind annak igényességéből és a cikkek alaposságából, mind részletességéből és magas színvonalából fakadnak. Hiszen a magas mérce önkéntelenül annak még magasabbra helyezésére ösztökéli az olvasót.