Századok – 2011

TÖRTÉNETI IRODALOM - Diplomatie, Medien, Rezeption. Aus der editorischen Arbeit an den Acta Pacis Westphalicae (Ism.: Forgó András) V/1290

1290 TÖRTÉNETI IRODALOM vájt fülű olvasó tudja teljességgel elhelyezni a kötet mondandóját és felismerni sokrétű értékeit. Az viszont külön örömteli, hogy a német olvasóközönséget szintén megszólítja a kötet, ám számukra az egyik fele —jelesül a magyar rész — lesz teljesen érdektelen, míg a magyar olvasó szintén átlapoz nyolcvan oldalt úgymond feleslegesen. Azaz Molnár Antal kitűnő munkája megérdemelte volna, hogy a német és a magyar könyvrész külön kötetben lásson napvilágot. Varga Szabolcs DIPLOMATIE, MEDIEN, REZEPTION Aus der editorischen Arbeit an den Acta Pacis Westphalicae Hrsg. Maria-Elisabeth Brunert - Maximilian Lanzinner (Schriftenreihe der Vereinigung zur Erforschung der Neueren Geschichte 32.) Aschendorf Verlag, Münster 2010. 336 o. A bonni székhelyű Vereinigung zur Erforschung der Neueren Geschichte, vagyis az újabb kori történelem kutatására létrehozott egyesület 1957 óta foglalkozik a kora újkori Európa talán legjelentősebb, de a német történelem biztosan egyik legmeghatározóbb békerendszere, a hosszú évek előkészítő tárgyalásai után 1648 októberében Münsterben és Osnabrückben aláírt vesztfáliai béke dokumentumainak (Acta Pacis "Westphalicae, rövidítése: APW) kiadásával, a béketárgyalások 1643. évi kezdetétől jelentetve meg a forrásokat. Eddig három alsorozatban (I.: instrukciók, II.: levélváltások, III.: jegyzőkönyvek, tárgyalási akták, naplók és vegyes iratok), ezeken belül több osztályban összesen negyvenegy kötet jelent meg. A vállalkozás nagyságrendjét az is jól mutatja, hogy a tárgyalások jegyzőkönyveinek publikálása csak a 21. század első évtizedének végére jutott el a békekötés esztendejéig, de még nem a békekötés időpontjáig, és a maguk a békeszövegek is csak 1998 és 2009 között jelentek meg. A munkacsoport a honlapján feltüntetett munkaterv szerint (http://www.pax-westphalica.de/apw/apwframe.htm) jelenleg a császári és a francia követek levélváltásának, valamint az osnabrücki fejedelmi tanács jegyzőkönyveinek befejezésén, továbbá a békekötésről szóló német nyelvű sajtóbeszámolók megjelentetésén dolgozik. 2011. január elsejétől pedig a Deutsche Forschungsgemeinschaft (DFG) támogatásával megkezdődött a 2008-ig megjelent kötetek digitalizálása is. (Itthon tudomásunk szerint eddig csupán a sorozat legelső kötetéről jelent meg recenzió Zimányi Vera tollából, a Századok 1969. évi 1. számában.) Az alább bemutatásra kerülő tanulmánykötet szerzői mindannyian az Acta Pacis Westphalicae projekt egykori vagy jelenlegi munkatársai, a kötetben megjelent dolgozatok pedig az Előszóban megfogalmazottak szerint azzal kívánják megismertetni az olvasót, hogy az 1998-as nagy jubileumi év óta milyen új irányokat vett a vesztfáliai béke kutatása - pontosabban abból adnak ízelítőt, hogy a jelenlegi kutatói érdeklődést figyelembe véve, milyen vizsgálatokhoz hasznosíthatók az eddig megjelent APW-kötetek. A kiadvány címének megfelelően a tanulmányok három kulcsszó köré szerveződnek: diplomácia, média és recepció. A kötet első tanulmányában Anuschka Tischer a harmincéves háború értelmezési lehetőségeit vizsgálja („Dreißigjähriger Krieg"? Ein Krieg und seine unterschiedlichen Typologisierungen von 1618 bis zur Gegenwart). A legtöbbször csak annak időtartamáról elnevezett „harmincéves háborút" a német szakirodalom sokáig „német háborúnak" (deutscher Krieg) hívta, a vesztfáliai békét pedig sokszor a háborútól különállóan tárgyalta. A „német háború" elnevezés természetesen elsősorban azért nem szerencsés, mert számos más európai hatalom is részt vett a konfliktusban, ráadásul a háború a Cseh Korona tartományaiban tört ki, amelyek ugyan a Szent Római Birodalom területéhez tartoztak, de mégsem szerencsés azokat „német" területnek tekinteni. A háború értelmezésének nehézsége a kezdetektől fogva fennállt: már a kortársak számára sem lehetett egyértelmű, hogy mikor kezdődött és pontosan mikor fejeződött be, hiszen nem formális hadüzenettel vette kezdetét, és a békekötés sem jelentette szükségszerűen a végét. A háború okozta borzalmas pusztítás is az értelmezési szempontok között szerepel, de az igazán fontos és a német történész szakmát régóta foglalkoztató kérdés természetesen az, hogy mennyiben tekinthetjük vallásháborúnak (Religionskrieg) a cseh rendek felkelésétől a münsteri és osnabrücki békékig tartó háborúsorozatot. A harmincéves háború kirobbanásának legfontosabb okai között szerepelnek az augsburgi vallásbéke (1555) óta megoldatlan kérdések, és a vesztfáliai béke pontjai között is számos jelentős felekezeti rendelkezést találunk, de közismerten már Friedrich Schiller felhívta a figyelmet a há-