Századok – 2011
TÖRTÉNETI IRODALOM - The Holy Roman Empire 1495-1806 (Ism.: Vajnági Márta) V/1279
TÖRTÉNETI IRODALOM 1279 képviselte. Ez, figyelembe véve más országok hasonló belső megosztottságát, igencsak figyelemre méltó. A kötet végén két mutató kapott még helyet: egy személynév- és egy helynévmutató. Ez nem tartalmazza a második tanulmányt követő mutatókban szereplő személy- és helyneveket, amelyek az ott feldolgozott különböző listák alapján készültek. Ez elég zavaró, hiszen Magyarország például csak a kötet végi mutatóban szerepel, ám az utalás a listákra vonatkozó részre utal, igaz nem magukra a listákra. Vélhetőleg itt is az az elv érvényesült, amely az eredeti 1981. évi lista-közlés szövegegységét a kezelhetőség szempontja elé helyezte. A kötet összességében sok oldalról közelíti meg az általában sikertelennek ítélt pisai zsinatot. Mégsem a zsinat munkájáról szól, Millet a címben jelzett személyi oldal felől közelíti meg azt. Ebben az összefüggésben talán szerencsésebb lett volna a résztvevők listájára vonatkozó, kiegészítésekkel ellátott tanulmányt első helyre tenni, és utána helyezni a képviseletre és törvényességre vonatkozót. Ezután állhatnának az egyes területek részvételi sajátosságait bemutató írások. Mindez természetesen szubjektív, de mégis ez tűnik logikusabbnak. Összességében fontos tanulság — a pisai zsinat értékelésének kérdése mellett és leginkább ennek szükségessége okán az, hogy — személyi összetétel nem pusztán listák halmaza, mögöttük több alapkérdés húzódik meg: mennyire volt törvényes és az egész kereszténységet képviselő a zsinat; hogyan, kiket és miért pont e résztvevőket választották meg a zsinati képviseletre, mennyiben befolyásolta kiválasztásukat és a képviselők munkáját képzettségük, származásuk? Ezekre a kérdésekre az itt közölt tanulmányok részben feleletet adnak, de csak egy bizonyos területi megoszlásban, skandináv, francia és portugál vonatkozásban. Ennyiben a cím kiegészítésre szorul és további — elsősorban kollektív — munkáktól remélhető egy teljes(ebb) kép megrajzolása. Kiss Gergely THE HOLY ROMAN EMPIRE 1495-1806 Ed. R. J. W. Evans - Michael Schaich - Peter H. Wilson (Studies of the German Historical Institute London) Oxford University Press, Oxford 2011. 397 o. A SZENT RÓMAI BIRODALOM 1495-1806 A Szent Római Birodalom felbomlásának kétszázadik évfordulójára szervezett konferenciák közül az oxfordi New College adott helyet 2006. augusztus 30. és szeptember 2. között a legnagyobb és a legtöbb ország kutatóit felvonultató konferenciának. Az elhangzott előadások egy része 2011 májusában jelent meg angol nyelven Robert John Weston Evans, Michael Schaich és Peter H. Wilson szerkesztésében, az Oxford University Press kiadásában. A kötet három egységre tagolódik: az első a birodalom alkotmánytörténetével foglalkozik, a második vallási kérdéseket taglal, a harmadikba pedig társadalom- és kultúrtörténeti tanulmányok kerültek. A birodalomtörténeti kutatásoknak évtizedek óta az egyik legvirágzóbb vonala az alkotmánytörténet. A téma egyik legkiválóbb ismerője, Karl Otmar von Aretin tanulmányában arra kereste a választ, vajon föderatív vagy (feudális) hierarchikus struktúraként értelmezhető-e a kora újkori Német-római Birodalom? Aretin abból indult ki, hogy a vesztfáliai békerendszer (1648) után két fejlődési út állt a birodalom előtt: vagy föderatív irányba indul el néhány erősebb birodalmi rend vezetésével, vagy megőrzi a középkorból örökölt, feudális hierarchiára épülő rendjét. I. Lipót császár (1658-1705) az utóbbi lehetőséget „választotta", és szövetségre lépett a kisebb és a katolikus birodalmi rendekkel. Igyekezett megvédeni őket és politikai szerepüket, így hozva létre megfelelő ellensúlyt a nagyobb birodalmi rendek időről időre megjelenő föderatív törekvéseinek. A tanulmány szemléletesen mutatja be, hogyan bomlik fel ez a modern államjogi fogalmakkal le nem írható rendszer a 18. századi nagyhatalmi politika hatására, amikor a Habsburg császárok Ausztria nagyhatalommá emelése érdekében felrúgják az I. Lipót által létrehozott szövetséget, megfosztva magukat a császári hatalom létfontosságú támogatóitól. Georg Schmidt írásában amellett érvel, hogy az állam és a nemzet fogalma is értelmezhető a birodalom vonatkozásában - még ha a 19. század óta ezt a lehetőséget a történetírás sokáig határozottan elutasította is. Elismeri, hogy a kora újkori német állam néhány tekintetben megőrizte kö-
