Századok – 2011

TÖRTÉNETI IRODALOM - Millet, Hélene: Le concile de Pise. Qui travaillait a l'union de l'Église d'Occident en 1409? (Ism.: Kiss Gergely) V/1273

TÖRTÉNETI IRODALOM 1275 lítása, tartalma is jelentősen különbözött. Alapvetően tehát ezek összevetése volt a legszükségesebb feladat. A zsinati atyák — legalább megközelítőleg teljes — listájának összeállításához egészen a forrásokig kellett visszamenni. Millet főként a zsinatra érkező személyek hivatalos regisztrációja során készült feljegyzések sajnos eredetiben nem, csak 15. század végi másolatban fennmaradt változata alapján dolgozott (Torino, Biblioteca Nazionale Universitaria E II 3, fol. 45-94v). Ezt ugyan már Mansi is feldolgozta, de pontatlanul, sok helyen hibás közlésekkel. 1981-ben az akkor ismert források alapján készült el a mostani kiadás alapjául szolgáló lista. Újbóli kiadását az tette szükségessé, hogy időközben újabb, szintén a zsinatra vonatkozó listák kerültek elő pl. Dijonban, Oxfordban és a Vatikánban, amelyek tartalmilag szintén eltérőek voltak. Ezek alapján — az eredeti közlés szerkezetét megtartva — az újabb információkkal gazdagított kiadás kapott helyet a kötetben. A hozzá fűzött bevezető tanulmányból (39-49. o.) azt is megtudhatjuk, hogy kb. 500 fő azonosítható, ennek kevesebb, mint a fele (170-180 fő) francia, egy jelentős része toszkán területről érkezett, ugyanakkor más vidékek, pl. Anglia erősen alulreprezentált volt; összességében a zsinat, területi értelemben, messze nem fedte le a keresztény közösség egészét. Az új kiadás szerkezete igyekszik egyszerre hű maradni az eredeti kiadáshoz és az új információkat is láthatóvá tenni. Fő újdonsága, hogy nem egyszerűen a jelenlevők listáját közli (53-145. o.), hanem feltünteti a képviseleti felhatalmazást adó személyeket is. Minden résztvevő sorszám szerint szerepel a regisztráció sorrendjében - az eredeti forrás alapján. Mivel egyazon személy — prokurátor — több személy képviseletét is ellátta, ezért az ismétlések elkerülése végett csak első előfordulásakor kapott sorszámot, a többi helyen a lista erre utal vissza. A felsorolásban a szerző *-gal jelölte a megbízókat, akik a korábbi kiadásban nem szerepeltek. Az új információk közlése kissé felemásra sikerült, használata igencsak nehézkes. Egyrészt, azon személyek esetében, akik eddig is ismertek voltak, ugyanazzal a sorszámmal, csak vastag betűvel szedve olvashatóak eredeti, az 1981-es közlésben adott helyük alatt az új információk. Itt azonban csak az szerepel, hogy más, újabban felfedezett, feldolgozott listán szerepel az illető, ill. egy-egy korábbi adat pontosítsa (aláhúzással) kapott helyet. Ezzel az eredeti lista számos alkalommal „megszakad", és a sok esetben terjedelmes új ismeretek a következő oldalra átcsúszva lényegében folyamatosan úsztatják az eredeti szöveget. A másik megoldás egyszerűbb: az utóbb, új forrásokból újonnan azonosított személyek külön listán szerepelnek (235-284. o.). E terjedelmes kiegészítés jól mutatja e második kiadás szükségességét, mégis szerencsésebb lett volna összedolgozni az információkat és új listát készíteni, esetleg utalva a régebbi listára. E helyett a kiegészítés és a régi lista összevetése nehézkes munkára készteti a kíváncsi olvasót. A kiegészítések a korábbi lista megfelelő oldalának sorrendjében, azon belül az azonosítószám szerinti sorrendben szerepelnek. Itt kaptak helyet — a bevezető magyarázat dacára — az ismert személyekre vonatkozó kiegészítő és a teljesen új elemként felvett személyekre vonatkozó információk. Ezeket érdemes lett volna az eredeti listát átdolgozva egy helyen feltüntetni, még ha ezzel az eredeti forrás szerkezete meg is tört volna. A keresési nehézségeket valamelyest enyhíti a személy- (147-206. o.) és helynévmutató (207-234. o.). Információkban pedig nincs hiány. Majd' három évtized újabb eredményei sok helyet igényeltek, az újabb szakirodalom feltüntetése kifejezetten hasznos, még akkor is, ha irodalom-, rövidítésjegyzékkel az eredeti és a kiegészítő lista is el van látva. Végül, bár a magyar közönségnek ez inkább csak egy szűk körét érinti, az egyes személyeknél a kiegészítő részben szerepel a Fasti Ecclesiae Gallicanae sorozat eddig megjelent kötetein belüli azonosító is, ami alapján az illető személyre vonatkozó prozopográfiai adatok könnyen visszakereshetők. Az adattár-listának mindössze egyetlen magyar vonatkozása van. A kiegészítő rész szerint a IV Henrik angol királyt képviselő, a canterbury-i érseki tartomány küldötteként jelen levő Robert Hallum 1409. április 30-án olyan felkérést kapott XII. Gergelytől, hogy Pisában találkozzon Ruprecht német, a magyar király, a Velencei Köztársaság és Malatestai Károly követeivel (246. o.). Ezt az adatot csak a Vincke-féle levélgyűjtemény tartalmazza, valószínűleg ez az oka annak, hogy nem szerepel a Zsigmondkori Oklevéltár II/2. kötetében, amely német forrásból és Mansi szövegéből dolgozott. A sorban következő harmadik tanulmány (A képviseleti jelleg mint a pisai zsinat törvényességének forrása, 285-308. o.) azt az előszóban kifejtett gondolatot bontja ki részletesebben, hogy mennyiben volt törvényes, és mennyire képviselte a kereszténység egészét a pisai zsinat, ez utóbbi, mennyiben volt forrása a törvényességnek. XIII. Benedek és XII. Gergely 1407-es sikertelen megegyezése után mindkét felet több bíboros is elhagyta 1408-ban, akik az Egyház egységének helyreállítása végett -— a később Pisában összeült —• zsinat összehívását kezdeményezték. Ennek sikere nemcsak a politikai erőviszonyokon múlott — írja a szerző —, hanem legalább annyira azon