Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK - Ballabás Dániel: Főnemesi rangemelések Magyarországon a dualizmus korában V/1215
FŐNEMESI RANGEMELÉSEK MAGYARORSZÁGON A DUALIZMUS KORÁBAN 1239 — lényegében az ősi nemesség számára volt fenntartva: a már említett két örökbefogadott személy és a „csak" 121 éves nemességgel bíró Csekonics János (1874) kivételével valamennyi kedvezményezett két évszázadnál régebbi nemességgel rendelkezett. Közismert dolog, hogy a dualizmus időszakának gazdasági életében igen jelentős szerepet játszottak a zsidó kereskedők, bankárok, gyárosok, és hasonlóan nagy teret foglaltak el a szabadfoglalkozású értelmiségiek szférájában is.91 A Magyar Zsidó Lexikon 26 olyan zsidó, illetve zsidó származású nemzetséget sorol fel, melynek tagjai magyar főnemesi címet szereztek.9 2 További 2 nemzetséget (Kürschner, Szterényi) találtunk Kempelen Béla Magyar zsidó családok című három kötetes művében,93 és valószínűleg szintén zsidó származású volt az 1913-ban magyar báróvá lett Rosenberg Oszkár Adolf is.94 E 29 nemzetség kereken 50 tagja kivétel nélkül bárói cím adományozásában részesült, ezzel a korszak főnemesítéseiben érintett 185 nemzetség 15,6%-át, a főnemessé lett 274 személynek pedig a 18,2%-át tették ki. Közülük egyedül Königswarter Hermann született nemesnek; összességében elmondható tehát, hogy a zsidó bárók a parvenü főnemesek kategóriáját szaporították, e csoport tagjainak közel fele közülük került ki. 1887 és 1903 között a nem zsidók alkották a kategória — ekkor egyébként még minimális számú — képviselőinek többségét. 1894 után azonban megindult a zsidó származásúak arányának növekedése: 1903-ban beérték a többieket, 1908 végére pedig már 67,4%-os többséget alkottak a parvenü főnemesek csoportjának rangemelésein belül. Ettől kezdve arányuk csökkent ugyan, a nem zsidók azonban végül csak 1917 folyamán kerültek minimális többségbe. Eredetileg szerettünk volna némi képet nyújtani a rangemelésben részesült személyek foglalkozási szerkezetéről is a Királyi Könyvekben szereplő adatok elemzése alapján. Noha eljárásunk nem nélkülözött volna minden előzményt,9 5 a gyakorlati tapasztalatok alapján sajnos rá kellett jönnünk arra, hogy ez a forrás önmagában alkalmatlan az ilyen jellegű vizsgálatokra. Korábban már utaltunk rá, hogy a teljes diplomáját mindössze a rangemeltek valamivel több mint felének vezették be a Királyi Könyvekbe, a többiekről egy-egy rövid bejegyzés tanúskodik. Ugyanakkor az oklevelek terjengősnek tűnő szövege is, a formulák adta szűk keretek közé szorítva,9 6 gyakran csak teljesen általános és 91 Katus László adatai idézi Gyurgyák János: Zsidókérdés Magyarországon. Bp. 2001. 82-83. 92 Magyar Zsidó Lexikon. Szerk. Újvári Péter. Bp. 1929. 90-91. 93 Kempelen Béla: Magyar zsidó családok. Bp. é. n. (reprint kiadás) I. 227., III. 74. 94 http://www.welt.de/kultur/article917203/Das_schwere_Erbe_desJuedischen_Barons.html, 2010.04.01. 95 Halmos K.: Rangemelések i. m. 464—466. 96 A dualizmus idején kiállított főnemesi diplomák jól leírhatók a középkori oklevelek belső ismertetőjegyeivel. Az oklevelek bevezető része (protocollum) az intitulatioval kezdődik, amely az uralkodó ún. nagy címét foglalja magába („Mi Első Ferencz József, Isten kedvező kegyelméből Ausztriai Császár..."), majd ezután következik az inscriptio és a salutatio („Neked [a kedvezményezett neve] üdvöt és kegyelmet!"). A diploma középső része (contextus) az arengával indul („Minthogy az Uralkodók felségét semmi sem díszíti inkább, mint ha az alattvalók keblében fejledező erényt fejedelmi kegyelemmel jutalmazzák. .."). Ezután a narrációs rész következik („Mi is e részben dicső emlékezetű Elődeink, a boldogult magyar Királyok példáját követve, Téged [a kedvezményezett neve]
