Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK - Ballabás Dániel: Főnemesi rangemelések Magyarországon a dualizmus korában V/1215
1238 BALLABÁS DÁNIEL mus idején bárói címet szerzett személyek csoportja és a parvenü főnemesek kategóriája közé? A vizsgált időszak 274 főnemesi rangemelése közül 3 esetben kapott a kedvezményezett magyar hercegi címet: Festetics Tasziló (1911), Batthyány-Strattmann László (1915) és Lónyay Elemér (1917); Pálffy-Daun Ferdinándnak a „teanoi" (1879), Thurn-Taxis Egonnak pedig a birodalmi hercegi címét terjesztette ki az uralkodó Magyarországra (1885).88 Ez tehát összesen 5 fő (1,8%). Rajtuk kívül — nem részletezve most már a rangemelés jogcímét — 56-an (20,4%) részesültek grófi és 213-an (77,7%) bárói cím adományozásában. Összevetve az adományozott rangfokozatokat az adományos nemességének régiségére alkalmazott három kategóriával, a feltett kérdésre adott választ úgy foglalhatjuk össze, hogy (szinte) minden parvenü báró, de közel sem minden báró parvenü. A számok oldaláról nézve a kérdést, a nem nemesnek született 104 személyből mindössze ketten kaptak grófi és nem bárói címet: Forgách (Glaser) Ilona89 és Gyulai-Javorzik Adolf. Óket azonban történetesen egy-egy gróf adoptálta és ezen a jogcímen szerezték főnemesi rangjukat. Összességében a dualizmus idején bárósított 213 főnemesnek kevesebb mint a fele, 102 fő (47,8%) tekinthető parvenünek, további 38 személyt (17,8%) sorolhatunk a köztes, mintegy átmeneti kategóriába, 73 bárói címet szerző személy (34,2%) viszont kifejezetten régi, 200 évet is meghaladó nemességgel rendelkezett. A bárói cím tehát valóban „nem minden esetben jelentette a „legelső társaság" köreibe történő automatikus bekerülést",9 0 ugyanakkor nem jelentette automatikusan az abból való kimaradást sem. A grófi és hercegi cím viszont — úgy tűnik 88 A minisztertanácsi jegyzőkönyvek tanúsága szerint Thurn-Taxis Egonnak eredetileg a magyar hercegi címet szánták (MOL K 27 1885.01.21./14.), a Királyi Könyvek alapján azonban végül idegen hercegi méltóságának hatályát terjesztette ki az uralkodó Magyarországra. •— MOL K 19 -Király Személye Körüli Minisztérium - Királyi Könyvek LXVIII. kötet 631. Hogy a magyar és a Magyarországra kiterjesztett főnemesi cím két különböző dolog, az abból is látszik, hogy más esetekben az „adományozott grófi [báróil méltóság hatályát magyar koronám országaira is kiterjesztem, illetőleg neki és törvényes utódainak a magyar grófi [bárói] méltóságot ... adományozom" formulát használták (például Karátsonyi Guidó és Wodianer Mór esete: MOL K 19 - Király Személye Körüli Minisztérium - Királyi Könyvek LXVIII. kötet 442.). A két forma közötti árnyalatnyi különbségtétel mibenlétére pillanatnyilag nem tudunk választ adni; közjogi értelemben azonban kétségkívül egyenrangúak voltak, Thurn-Taxis Egon nevét ugyanis ott olvashatjuk a főrendiházi tagságra jogosult nemzetségek lajstromában (1886:VIII.tc. l.§ I.): „Thurn-Taxis Egon (kinek herczegi méltósága Magyarországra 1885. terjesztetett ki) és egyenes leszármazó!" Megjegyeznénk, hogy a Magyarországra kiterjesztett főnemesi cím nem egyenlő az idegen főnemesi címek viselésének magyarországi engedélyezésével. Utóbbiakat ugyanis nem iktatták be a Királyi Könyvekbe és kedvezményezettjei nem váltak általa a közjogi értelemben vett magyar főnemesség tagjává. 89 A minisztertanács nem túl következetes módon viszonyult a főnemesi cím nők részére történő adományozásához: amikor Atzél Lajos szerette volna bárói címét örökbefogadott leányára kiteijesztetni, akkor úgy nyilatkoztak, hogy „teljesen szokatlan s a magyar közjog azon elvétel, miszerint a leányok nem származtathatják tovább a családot, ellenkezik az, hogy nőknek nemességi fokok adományoztassanak". — MOL K 27 1888.12.22./14. Mailáth Sarolta grófi címével kapcsolatban viszont már akként foglaltak állást, hogy „e kérelemnek teljesítése, bár csak nagyon kivételes esetekben lehet ilyen kérelemnek helyt adni, a magyar közjog szerint törvényes akadályokba nem ütközik". — MOL K 27 1890.02.08./1. Végül a dualizmus időszakában 6 nő (az összes rangemelésben részesült személy 2,1%-a) szerzett — természetesen nem továbbörökíthető — főnemesi címet: Forgách (Glaser) Ilona (1878), Mailáth Sarolta (1890), Jósika (Magyary-Kossa) Beatrix és Valéria (1893), Nyáry (Tihanyi) Anna (1896), Hauer Antónia (1903). Mailáth Sarolta kivételével valamennyien örökbefogadottak voltak. 90 Gyáni G. - Kövér Gy.: Magyarország társadalomtörténete i. m. 224.
