Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK - Ballabás Dániel: Főnemesi rangemelések Magyarországon a dualizmus korában V/1215
FŐNEMESI RANGEMELÉSEK MAGYARORSZÁGON A DUALIZMUS KORÁBAN 1223 tű és külföldről betelepedett nemzetségek egyaránt szerepelnek benne. (A továbbiakban összefoglalóan nemzeti főnemességnek fogjuk nevezni e kategória tagjait.) Ezek csak mesterségesen, további kutatás eredményeként különíthetők el egymástól. Az 1848-ban előttünk álló 305 nemzetség közül 127 (41,6%) országgyűlés általi honosítás útján lett a magyar főnemesség része, a fentebb elmondottak alapján azonban ez a csoport szűkebb lehet az idegen eredetűek teljes körénél. A többiek közül például a Baldacci, Brunszvik, Degenfeld, Geramb, Geringer, Hilleprand (Prandau), Luzsénszky, Nákó, Redl, Roszner, Sahihausen, Schönstein (Frey), Sina és Splény nemzetség szintén külföldről telepedett be az országba, tagjaik azonban nem szerepelnek a honosítási törvénycikkekben.30 Ha tehát nem a honosítottakat állítjuk szembe a többiekkel, hanem az idegen eredetűek teljes körét, akkor az utóbbiak csoportjába legalább 141 nemzetséget sorolhatunk. Az indigenák és utódaik — a többiektől való megkülönböztetés ellenére — ugyanolyan magyar nemesnek számítottak, ugyanolyan jogokkal és kötelességekkel rendelkeztek, mint a nemzeti főnemességhez tartozó társaik.3 1 A politizáló közvéleményben azonban szívósan élt az a gyanú, hogy Bécs emberei lennének a diétán, akiknek a feladata a kormányzati törekvések feltétlen támogatása. Akárcsak a 18. században,3 2 a reformkorban is károsnak és elkerülendőnek tartották a rendek, hogy „a főrendi tábla annyi honosított külföldinek szavazatival elöntessék".3 3 Korábban utaltunk rá, hogy 1840-ben 17 frissen honosított személytől már kifejezetten megtagadták az országgyűlési ülés és szavazati jogot. Egyáltalán nem biztos azonban, hogy a jogosultak ténylegesen meg is jelentek az országgyűléseken, illetve hogy az adminisztráció hiányosságai miatt valóban meghívtak mindenkit, aki erre egyébként jogot formálhatott volna. Az 1848-1849-es országgyűlés felsőházába például a 127 indigena nemzetség közül ötvenhármán kaptak — egy vagy több tagjuk révén — meghívást. Ténylegesen azonban csak 10 nemzetségbe tartozó 13 személy vett részt több-kevesebb ideig az üléseken.3 4 Elképzelhetőnek tartjuk, hogy ez a csekély arány az akkori zavaros időknek tudható be, ezért a későbbiekben érdemes lenne megnézni néhány korábbi diéta résztvevőit is. Szintén a kutatás egy későbbi fázisában szeret-30 A lengyel Luzsénszkyek nyílt eljárással nem is szerezhettek volna honosságot, ugyanis I. Mátyás egyik törvénycikke megtiltotta a lengyeleknek (és a velenceieknek), hogy „lábukat a Szent Koronára tartozó földekre és uradalmakba betegyék és ezeket bitorolják". — 1486:XXXIí.tc. E szabály alól az idők során mindössze 6 személynek adott felmentést az országgyűlés, míg végül az 1827: XXII.tc. hatályon kívül helyezte. 31 Kisteleki K.: A magyar állampolgárság i. m. 15. 32 Szíjártó M. István: A diéta. A magyar rendek és az országgyűlés 1708-1792. Bp. 2005. 186-188. A szerző értékelése szerint a kormányzat részéről megvolt ugyan a szándék az indigenák felhasználására, de azok — ha egyáltalán megjelentek vagy képviseltették magukat — korántsem számítottak a bécsi törekvések automatikus támogatóinak. 33 Deák Ferencz beszédei i. m. 456. 34 Az adatokat a Pálmány Béla által szerkesztett és már hivatkozott országgyűlési almanach számítógépes feldolgozása alapján közöljük. Indigenának a saját — korábban idézett — terminológiánk alapján minősítettük az egyes nemzetségeket és nem az almanach szerintünk kevéssé átgondolt besorolása alapján. A 127 nemzetség közül egyébként nem mindegyik volt jogosult a megjelenésre, hiszen benne foglaltatnak azok is, akiket ennek megtagadása mellett honosítottak.
