Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK - Tóth Ferenc: Magyar ügynökök a francia király szolgálatában Kelet-Európában az orosz-osztrák-török háború korában (1736-1739) V/1183
1200 TÓTH FERENC A magyar ágens török ruhában incognito vegyült el az oszmán táborban, mely kiküldetéséhez egy 14 pontból álló instrukciót kapott.60 Tóth részletes utasításait jelen tanulmány terjedelmi korlátai miatt ugyan nem tudjuk részletesen közölni, vázlatosabb összefoglalását mégis szeretnénk itt is bemutatni. Tóthnak a török táborban fel kellett keresnie a korábban odaküldött Olibon nevű francia ügynököt, és be kellett jelentkeznie a török minisztereknél, illetve átadni a francia kormány üzenetét. Az utóbbi tartalma az európai nemzetközi kapcsolatok rövid elemzése volt, amelyben a lengyel örökösödési háború utáni helyzetet tárták az oszmán politikusok elé. Mivel a császár már befejezte a háborút Nyugat-Európában, várható volt, hogy a szövetségi szerződéséhez híven hadra kel Oroszország mellett. A háború kiszélesedésével hadat üzenhetett az Oszmán Birodalomnak a Velencei Köztársaság és az új királlyal rendelkező Lengyelország is. Tóthnak nagyon diplomatikusan kellett rávezetni a Porta minisztereit az oroszokkal való mihamarabbi békekötés józan szükségszerűségére, ezért sem a török hadsereg haderejének lebecsülése, sem a francia érdekek előtérbe helyezése nem szolgálhatta küldetése sikerét. A törökök esetleges kérdésére, hogy milyen feltételekkel tanácsolja a francia diplomácia a jó békekötést, Tóthnak meg kellett tudnia, melyek lennének az oroszok feltételei, illetve hogy a törökök maguk milyen feltételeket tartanak elfogadhatónak. Az azovi erőd sokat vitatott átengedése esetén alternatív stratégiai pontok megerősítését is javasolhatta, valamint a lehetőleg személyes és egyéni beszélgetések során a tatárokkal való viszonyt is ki kellett puhatolnia.6 1 Meg kellett még magyaráznia a török minisztereknek, hogy a francia diplomácia, amely korábban a háború mellett érvelt, nem változtatta meg hozzájuk való viszonyát, hanem elsősorban a megváltozott nemzetközi helyzetnek (lengyel örökösödési háború vége) megfelelően adott tanácsokat a oszmán politika irányítóinak. Az utasítás kitért a francia külpolitikai beavatkozás esélyeire is, amennyiben a törökök chassés d'Europe, Sa Majesté prévoyoit sur la connoissance qu'elle a de la foiblesse des Turcs et de l'épuisement où les a jettés la guerre de Perse, que s'ils s'obstinent à soutenir celle dans laquelle ils se trouvent engagés contre les Moscovites, les suites pourroient en etre fâcheuses pour eux; surtout par raport aux dispositions dans lesquelles paroit etre l'Empereur, peut-être aussi la République de Venise et même l'Electeur de Saxe de réunir leurs forces avec celles de la Russie. De sorte que ne restant aux Turcs d'autre ressource que celle de faire la paix avec les Moscovites, l'intention du Roy etoit que je misse tout en œuvre auprès de ceux qui ont part au gouvernement pour fortifier la disposition qu'ils peuvent avoir à la paix, et la porter à un point qu'elle ne puisse pas changer sur la moindre lueur d'esperance qu'ils auroient d'etre en état de resister à leurs ennemis." 60 „Instructions pour Mr. de Totte du 2 janvier 1737." Uo. fol. 169-175. 61 Uo. fol. 173. Részlet az utasítás 8. pontjából: „Par exemple M. de Totte pourra dire que l'on a vu dans les dernières Gazettes, que l'on avoit proposé la cession d'Azoph aux Moscovites à condition qu'ils ne pourroient point avoir de flotte sur la mer Noire; qu'il a aussi entendu dire qu'on pourroit couper aux Moscovites l'entrée de la mer Noire en fortifiant Taman et Yegnikalé et que les Turcs se rendroient maîtres par là de la communication de la mer Noire avec la mer de Zabache, et qu'en usant de cette précaution la cession d'Azoph deviendroit presque indifferente à cet Empire, des que par le moyen de ces deux forteresses que l'on auroit fait construire, les Moscovites n'auroient plus la facilité d'entrer dans la mer Noire. En suivant ce discours M. de Totte tachera de découvrir ce que la Porte pense au sujet des Tartares, et si elle ne craint pas de rencontrer de leur part quelque opposition à la paix. Dans tout cecy il observera de ne parler que comme de son chef, et avec un air de naïveté et d'indifférence qui puisse le mettre à Fabry même du soupçon de curiosité."
