Századok – 2011

KÖZLEMÉNYEK - Tóth Ferenc: Magyar ügynökök a francia király szolgálatában Kelet-Európában az orosz-osztrák-török háború korában (1736-1739) V/1183

MAGYAR ÜGYNÖKÖK A FRANCIA KIRÁLY SZOLGÁLATÁBAN... 1199 A nagyvezír tábora magyar szemmel (1737) Az orosz-török háború kirobbanása a bécsi udvar számára is kényes helyzetet teremtett, hiszen az 1726. évi szövetségi szerződés alapján segélycsapatokkal kellett támogatnia az orosz cárnő seregeit. Az orosz-osztrák tárgyalások a krími hadjárat kudarca és az oszmán-perzsa békekötés következtében felgyorsultak. A császári seregek háborúba való bekapcsolódásának lehetősége az európai nagyhatalmak számára sem volt közömbös. A francia nagykövet így azonnal felajánlotta a háborús felek közötti tárgyalásokhoz való közvetítést, a mediációt. Egyrészt a francia politika mindenképpen befolyásolni kívánta a békefolyamat alakulását, másrészt az orosz hódítások következményeitől a fekete-tengeri kereskedelemben elfoglalt gazdasági helyzetét érezte veszélyeztetve. Hasonló okok miatt az ún. tengeri hatalmak (Anglia és Hollandia) is felajánlották a mediációt, de az orosz fél elzárkózott javaslatuk elől. 1736 végén a konstantinápolyi császári rezidens, Leopold Talman a nagyvezír táborába ment, hogy részt vegyen a béketárgyalásokon. Nem annyira a béke elősegítése, mint inkább az időnyerés volt a célja. A semleges mediáció helyett inkább a béke helyreállítására való szolgálatnak nevezte küldetését. A császári diplomácia a tárgyalások során igyekezett orosz szövetségesét előnyben részesíteni, bár ezt az első időszakban sikerült elég jól lepleznie. Végül a Porta elfogadta Talman régen felkínált közvetítő szerepét, amely a bécsi udvart elég kényes helyzetbe hozta a szövetséges Oroszországgal szemben. A tárgyalások további elhúzása során a császári diplomácia igyekezett olyan ürügyet találni, amellyel nyíltan is beléphet a háborúba.58 Az előzetes tárgyalások 1737 januárjában kezdődtek el a nagyvezír táborában. Tóth András az előző év végén érkezett vissza hajón Franciaországból, ahol a versailles-i kormány — tekintettel korábbi sikeres szolgálataira — immár bizalmi emberként és első számú ágensként tekintett rá. Az államminiszteri posztot betöltő Fleury kardinális személyesen bízta meg újabb küldetésével, amelynek célja a francia érdekek képviselete volt a béketárgyalások során. Franciaország elsődleges érdeke az Oszmán Birodalom túlélése és azon különleges kereskedelmi kapcsolatok fenntartása volt, amelyek a francia monarchiát hozzá fűzték. A francia külpolitika ugyanis az Oszmán Birodalomban látta kelet-európai befolyásának egyik legfontosabb garanciáját, és így a török háború szerencsétlen kimenetele megfosztotta volna egy hagyományos Habsburg- és oroszellenes szövetségestől, valamint a győztes nagyhatalmak megerősödésével az európai hatalmi egyensúly is felborult volna. Ezért a Tóth András által hozott instrukciók központi eleme a háború minél előbbi és kedvezőbb lezárására vonatkozott. Mivel Villeneuve márki francia nagykövet egyelőre csak ügynökei révén tudta az eseményeket befolyásolni, ezért haladéktalanul, azaz még 1737 januárjában útnak indította Tóth Andrást a nagyvezír táborába.59 58 K. A. Roider Jr.: The Reluctant Ally i. m. 87-91. 59 BNF, Ms. Fr. 7181. fol. 162-163. Részlet Villeneuve 1736. január 7-i leveléből: „J'ay veu par cette dépêche que le Roy s'interessant à la conservation de cet Empire, tant pour ne pas priver l'Etat des avantages que ses sujets retirent du commerce qu'ils font dans le Levant, que pour empêcher l'agrandissement des puissances qui pourraient profiter des debris de cet Empire si les Turcs etoient