Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK - Tóth Ferenc: Magyar ügynökök a francia király szolgálatában Kelet-Európában az orosz-osztrák-török háború korában (1736-1739) V/1183
1196 TÓTH FERENC földjét, de a rosszul tervezett expedíció az ellátási és logisztikai nehézségek, valamint a korai hideg és a tatárok ellenállása miatt megtorpant, és csaknem felére zsugorodott harcképes erőinek száma. Leontyev hadserege hamarosan visszavonult Ukrajnába, de a kudarc nem térítette el az orosz kormányt az igazi háború megindításától, amelyre a következő évben került sor.4 9 Anna Ivanovna orosz cárnő 1736. április 12-én üzent hadat az Oszmán Birodalomnak, és a hadjárat vezetését egy tapasztalt hadvezérre, Burckhard Christoph von Münnichre (1683-1767), az előző évi, Leszczynski Szaniszló elleni lengyelországi hadjárat hősére bízta.50 Leontyev tábornok kudarcán okulva Münnich nagyobb hangsúlyt fektetett a hadjárat logisztikai hátterének előkészítésére és az utánpótlást a Dnyeperen és Donon létrehozott flottával igyekezett biztosítani. A hadműveletek a stratégiai fontosságú Azov erődrendszer ostromával kezdődtek, majd Münnich tábornok a főerőkkel (mintegy 54000 fővel) a Krím-félsziget ellen vonult. Az orosz hadsereg öt hadoszlopban vonult a Krím kulcsának számító Perekop erőd védvonala elé. A nagy létszámú hadsereg utánpótlási vonala már a kezdetekben is akadozott, ám Münnich tábornok arra számított, hogy a takarmányban és élelmiszerben gazdag Krímben megtalálja a hiányzó készleteket. A perekopi erőd eleste után, 1736 júniusában az orosz hadsereg benyomult a félszigetre. A tatár sereg viszont kerülte a nyílt ütközeteket és kisháborúval, valamint a felperzselt föld taktikájával védekezett az orosz invázióval szemben, amely a védtelen települések kifosztásával viszonozta a tatár „fogadtatást". Koszlov városának feldúlása után az orosz csapatok a tatár kánok fővárosa, Bahcsiszeráj ellen vonultak, amelyet addigra elhagyott a kán udvara, és a város lakói is elmenekültek. A mesés keleti város, palotáival, házaival és a Puskin által később megénekelt kertjeivel együtt ekkor az enyészet martalékává vált. Az ottani jezsuita misszió híres könyvtára és kéziratgyűjteménye sem kerülte el a lángok pusztítását, amellyel a krími tatárok történetére vonatkozó páratlan gyűjteményt veszített el örökre az emberiség. A tatár kánok palotájáról — annak pusztulása előtt — még készített ugyanakkor egy részletes leírást Münnich tábornok.5 1 Bahcsiszeráj elpusztítása után a tatárok még kíméletlenebbül támadták az orosz megszállókat, azok utánpótlási vonalait, sőt még a közelükben lévő forrásokat is megmérgezték. A hadjárat végére az orosz hadsereg mintegy 30000 embert veszített, amelyből csak 2000 halt meg csatamezőn. A hadsereg maradéka a nyár végén hagyta el Krímet és tért ukrajnai téli szálláshelyére anélkül, hogy elfoglalhatta volna a feldúlt félszigetet. A hadjárat kudarcát csak Azov elfoglalása szépítette, amely az ír származású Peter von Lacy tábornok nevéhez fűződött.52 49 K. A. Roider Jr.: The Reluctant Ally i. m. 51-53.; vö. Louis-Félix Guinement de Keralio: Histoire de la guerre des Russes et des Impériaux contre les Turcs, en 1736, 1737, 1738 et 1739, et la paix de Belgrade qui la termina. Paris 1780. 50 Münnich tábornok életére vonatkozólag 1. Francis Ley: Le maréchal de Münnich et la Russie au XVIIIe siècle. Paris, Pion 1959. 51 Münnich leírását közölte: Ingrid Bulcke: Christoph Hermann von Manstein (1711-1756). Sein Beitrag zur Russlandkunde im 18. Jahrhundert. München 1965. 169-171. 52 Virginia H. Aksan: Ottoman Wars 1700-1870. An Empire besieged. London, Longman 2007. 102-103.
