Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK - Tóth Ferenc: Magyar ügynökök a francia király szolgálatában Kelet-Európában az orosz-osztrák-török háború korában (1736-1739) V/1183
1188 TÓTH FERENC ügynökei munkáját, akik jelentősen hozzájárultak az 1736-39. évi orosz-osztrák-török háborút lezáró belgrádi béke kimeneteléhez. Villeneuve jó hasznát vette törökül is jól beszélő magyar ügynökeinek az osztrák-török háború során, illetve a béketárgyalások előkészítésében.16 A konstantinápolyi francia követet tudósító ügynökhálózat egy része magyarokból állt, akik rendszeresen tájékoztatták a francia követet az eseményekről. Villeneuve márki követsége minőségileg is új szerepet játszott a francia-oszmán kapcsolatokban, hiszen kulturális misszióval is megbízták, amelynek célja elsősorban az volt, hogy a konstantinápolyi könyvtárakból a francia Királyi Könyvtár számára kéziratokat vásároljon, és felvegye a kapcsolatot a nemrég alapított konstantinápolyi könyvnyomda vezetőjével, a magyar származású Ibrahim Müteferrikával,17 akinek hathatós közreműködése — amint látni fogjuk — szintén hozzájárult a kis magyar ügynökhálózat sikereihez.1 8 A francia diplomáciában alkalmazott magyar ágensek tevékenysége szorosan összekapcsolódott a franciaországi huszárezredek számára végzett toborzó munkával. A magyar könnyűlovasság, a huszárság, csaknem valamennyi európai hadseregben megjelent ebben a korban. A császári hadseregben a 17. század végén már több huszárezred is volt, és a francia királyi hadseregben éppen ezek ellensúlyozására hoztak létre hasonló egységeket, elsősorban a Franciaországba menekült magyar emigránsokból. A fegyvernem kezdeti nehézségei után az első állandó huszárezredet 1720-ban alapította Bercsényi László gróf, aki maga is harcolt a Rákóczi-szabadságharcban.1 9 Ezt követően a huszárezredek száma egészen a forradalomig folyamatosan növekedett, amikor tizenkettő huszárezredet tartottak számon. Mivel a 18. század első felében még erősen tartotta magát az a közvélekedés, hogy csak magyarokból lehet igazi huszárezredeket felállítani, a franciaországi magyar emigráció tagjai gyakran szerveztek toborzó utakat, elsősorban az Oszmán Birodalom területén meghúzódó magyar bujdosók körében. A magyar huszártisztek toborzóútjai számára legalkalmasabbnak a tengeri út bizonyult. Mivel a császári-királyi hatóságok természetesen nem támogatták a magyar alattvalók francia katonai szolgálatát, így a szárazföldi utazás 16 Vandal, A.: Une ambassade i. m. 197.; Uő: Une médiation française en Orient au XVIIIe siècle. La paix de Belgrade d'après des documents inédits. Extrait de la Revue de France. Paris 1880. 16-18.; Friedrich Hausmann: Repertórium der diplomatischen Vertreter aller Länder seit dem Westfälischen Frieden (1648). II. Band (1716-1763). Zürich 1950. 131.; Bertold Spuler: Die europäische Diplomatie in Konstantinopel bis zum Frieden von Belgrad (1739). 3. Teil: Liste der in Konstantinopel anwesenden Gesandten bis in die Mitte des 18. Jahrhunderts. Jahrbücher für Kultur und Geschichte der Slaven 11. (1935) 362.; Lavender Cassels: The Struggle for the Ottoman Empire 1717-1740. A Czarina, an Emperor a Cardinal determine the Fate of a Sultan's Empire. New York 1966. 110-136. 17 Életrajzához 1. Aladár von Simonffy: Ibrahim Müteferrika: Bahnbrecher des Buchdrucks in der Türkei. Bp. 1944.; Lajos Hopp: Ibrahim Müteferrika (1674/75?—1746) fondateur de l'imprimerie turque. Acta Orientalia Academiae Scientiarum Hungaricae 29. (1975: 1.) 107-113. 18 Vandal, A.: Une ambassade i. m. 281-282., vö. még. Lajos Hopp: Kelemen Mikes, l'auteur des Lettres de Turquie. Acta Litteraria Academiae Scientiarum Hungaricae 13. (1971: 1-4.) 170. 19 Életéhez 1. Zachar József: Bercsényi László, a Rákóczi-szabadságharc kapitánya, Franciaország marsallja, Vaja 1979.; Uő: Franciaország i. m.; Général Raymond Boissau: Ladislas Berchény. Magnat de Hongrie, Maréchal de France. Paris-Bp.-Szeged 2006.
