Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK - Tóth Ferenc: Magyar ügynökök a francia király szolgálatában Kelet-Európában az orosz-osztrák-török háború korában (1736-1739) V/1183
MAGYAR ÜGYNÖKÖK A FRANCIA KIRÁLY SZOLGÁLATÁBAN... 1187 A török viszonyokat jól ismerő és azokhoz kitűnően alkalmazkodó tolmácsklánok gyakran komoly kockázati tényezőt jelentettek az európai követségek titkos tárgyalásai során, mivel jó pénzért hajlandóak voltak az államtitkok kiszolgáltatására. Ezt megakadályozandó, szükség volt megbízható és elkötelezett tolmácsokra. Később más európai államok mintájára létrehozták a perai francia tolmácsiskolát, ahová a fiatal nyelvtanulókat {jeunes de langues) küldték, hogy a nyelvet minél jobban elsajátítsák.13 Hangsúlyozandó, hogy a császári diplomácia szintén rendelkezett egy jól működő tolmácsképző intézettel (Sprachknaben), ahonnan számos neves orientalista és diplomata emelkedett ki, mint például Michael és Leopold Talman (konstantinápolyi követ 1729 és 1737 között) és Heinrich Christophe Penkler (konstantinápolyi követ 1740 és 1755 között). Az intézet egészen 1753-ig állt fenn, amikor Bécsbe helyezték át a híres Orientalische Akademie be, amely a későbbiekben a diplomataképző iskolák egyik leghíresebbjévé vált.14 A szervezett tolmács- és diplomataképzés mellett közvetlenül és spontán módon is toboroztak ágenseket a különböző diplomáciai hálózatok az Oszmán Birodalom területén és a szomszédos országokban tartózkodó jó nyelvtudású tehetséges személyek közül. Ide tartozhattak a magyarországi felkelések és rendi mozgalmak iránt elkötelezett franciabarát emigráns kurucok, akik örömmel vállaltak szolgálatot a Habsburg-ellenes diplomáciai akciókban. Különösen az 1720-1730-as években hivatalban lévő francia nagykövet, Villeneuve márki alkalmazott előszeretettel magyar származású ügynököket. Louis-Sauveur de Villeneuve márki (1675-1745) a konstantinápolyi francia követség egyik legmarkánsabb kora újkori diplomatája volt. A taláros nemességhez tartozó Villeneuve 1675-ben született Marseille-ban, apja a város királyi polgári helytartója, majd később az aix-i parlament tanácsosa volt. 0 maga szintén örökölte a marseille-i helytartói hivatalt, majd később egy párizsi utazása alkalmából találkozott Daguesseau kancellárral, aki javasolta a konstantinápolyi nagyköveti posztra. A Jean-Baptiste Louis Picon, dAndrezel vicomte-ja, korábbi nagykövet váratlan halála után megüresedett állást végül 1729-ben foglalta el a márki, majd tizenkét évig vezette a követséget. 1744-ben XV Lajos felajánlotta neki a külügyi tárcát, amelyet ő visszautasított. Villeneuve márki végül Marseille-ban hunyt el 1745. július l-jén.15 Villeneuve márki konstantinápolyi követsége több szempontból is figyelmet érdemel a magyar történetírás számára. Egyrészt a francia diplomata ügyesen használta ki az emigránsokból és renegátokból álló informátorai és Turcica 31. (1997) 175-196.; Vők: Drogmans et diplomates européens auprès de la Porte ottomane. Istanbul 2003. 13 Frédéric Hitzel: Les Jeunes de langue de Péra-lès-Constantinople. Dix-Huitième Siècle 28. (1996) 57-70. 14 Karl A. Roider Jr.: Austria's Eastern Question. Princeton University Press 1982. 7-13., ill. a magyar irodalomból újabban igen figyelemreméltó: Kerekes Dóra: Diplomaták és kémek Konstantinápolyban. Bp. 2010. főként 87-104. 15 Villeneuve márki életéhez 1. Recueil des instructions aux ambassadeurs et ministres de France, Tome XXIX, Turquie. Szerk. Pierre Duparc. Paris, CNRS 1969. 277-278.; Albert Vandal: Une ambassade française en Orient sous Louis XV La mission du marquis de Villeneuve 1728-1741. Paris 1887.