Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Hermann Róbert: Lázadó csordák - oktrojált alkotmány. Egy legenda története V/1117
1134 HERMANN RÓBERT azonban nem, hogy az alkotmánytervezetnek harctéri sikerrel is megágyazzanak. A legenda keletkezése Az 1848-1849. évi forradalom és szabadságharc historiográfiájának megírására mind a mai napig nem került sor, noha az 1948-ig megjelent munkák teljesnek tekinthető listája már 1950-ben megjelent.7 4 A korszak emlékirat-irodalmáról több összefoglaló is szól, ezek azonban jobbára a magyar nyelvű vagy magyar szerzőktől származó munkákat tárgyalják, és nem különösebben foglalkoznak a nem magyar szerzők nem magyar nyelvű munkáival.7 5 Ugyanígy nem készült összefoglaló arról, hogy a szabadságharc történetéről az 1849 és 1860 közötti időszakban megjelent igen gazdag német, angol, francia és olasz munkák szerzői milyen források alapján dolgoztak, azaz egyáltalán mit használtak a magyar, osztrák és orosz összefoglalók és emlékiratok közül.7 6 Ez azért is nehezen állapítható meg, mert e munkákban a legritkább esetben találunk irodalomjegyzéket. A tapiriski-féle hamisítvány leszármazási listájának áttekintése e szempontból is tanulságos lehet. Max Schlesinger 1850-ben megjelent munkájában úgy véli, hogy Kápolnánál mindkét részről sok vér folyt, és mindkét részről hiába, mivel Windisch-Grätz a kápolnai győzelem után nem tudta előnyét kihasználni. „Egy csillogó hadijelentést küldött Bécsbe. Bécsből ez Olmützbe jutott. Ez volt a rég várt jel a Schwarzenberg-Stadion-minisztérium számára. A kápolnai csata nem adott döntő fordulatot a magyar háborúnak, sokkal inkább segített a március 4-i oktrojált alkotmányt születési fájdalmain és megsemmisítette a kremsieri alkotmányozó nemzetgyűlést. Egy olyan győzelmi jelentés után, mint amilyen a tábornagy irodájából kikerült, nem kellett már Magyarországtól és a többi tartománytól félni." A lábjegyzetben idéz is Windisch-Grätz hadijelentéséből, amely szerint a köd gátolta meg őt a felderítésben, majd csípősen hozzáteszi: „és a történelemnek tudomásul kell vennie ezt a ködöt."77 A kütahyai száműzetésében emlékiratain dolgozó Mészáros Lázár — úgy tűnik — már kimondottan tapinski munkája alapján fogalmazta meg a maga változatát: „Windisch [!] úrnak tetszett azonban udvari kénytetésre, mely egy okot keresett kényurasági eljárásra, vagy engőgje sugallatára, mely, idézett gondolata szerént, többnyire nem is emberekből álló kremsieri német gyűlést megvetette, egy hazugságot írni: hogy mivel Kápolnánál győzött, a magyar háborúnak 14 nap alatt vége leszen. Ezt ugyan őhercegsége egész tábori karával 74 1. Tóth Zoltán: Magyar történeti bibliográfia 1825-1867. III. k. Bp. 1950. 75 Románecz Mihály: A magyar memoire- és naplóirodalom története a legrégibb időktől 1848-49-iki szabadságharczunkig. In: Tanulmányok [sic!], beszédek, költemények. Ungvár 1910. 1-91.; Kacziány Géza: A magyar mémoire-irodalom 1848-tól 1914-ig. Ballagi Aladár előszavával. Bp. 1917. (Lapinskiről 20-21.); Nagy Márta: Az 1848-1849-es emigráció mémoire irodalma. Bp. 1936. (iapinskiről 142-144.) 76 Legteljesebb áttekintésüket 1. Kosáry Domokos: A Görgey-kérdés története. Bp. 1994. I. k. 132-373. 77 Max Schlesinger: Aus Ungarn. Franz Duncker, Berlin 1850. 183-184.
