Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Hermann Róbert: Lázadó csordák - oktrojált alkotmány. Egy legenda története V/1117
1120 HERMANN RÓBERT április 24-i számában Nedbál Ignác honvéd alezredes, a komáromi hadsereg egyik hadosztályparancsnoka részletes kritikát ígért, amit rövidesen önálló, a megbírált munka terjedelmének felét kitevő kötetben közzé is tett. Nedbál a szerző szemére vetette előadásának fogalmi zavarosságát, a téves dátumokat, a hamis interpretációkat, és különösen a Görgei és Klapka, de általában a magyar katonai vezetők és a tisztikar elleni kritikai megjegyzéseinek alaptalanságát.9 A kötetet a másik oldal is hasonló elutasítással fogadta: a félhivatalos osztrák katonai orgánumban, az Oesterreichischer Soldatenfreundban a névtelen kritikus „a képtelenség és hazugságszövevény non plus ultra-jának" minősítette, mondván, hogy Lapinski munkája tele van földrajzi képtelenségekkel, rendszeresen túlzó adatokat közöl az osztrák veszteségekről, és olyan személyeket szerepeltet egyes eseményeknél, akik ott sem voltak.10 Nedbál Ignác kritikájának is szerepe lehetett abban, hogy Lapinski munkája alig épült be a történeti irodalomba1 1 - egyedül az ominózus, sokat idézett hadijelentést leszámítva. Némi historiográfiai karrierre azért tett még szert, mert Karl Marx 1860-ban a Karl Vogt ellen írott pamfletjében hosszan idézett az emlékiratból, és ennek alapján vonta kétségbe Klapka jellemét.12 Az osztrák történetírás álláspontja Senkinek sem tűnt fel ugyanakkor, hogy az osztrák történetírók többsége — ellentétben a magyarokkal — semmifajta összefüggést nem látott a kápolnai csata eredménye, az olmützi oktrojált alkotmány és a kremsieri parlament feloszlatása között. Egyetlen kivétel mégis akadt: a Reichstag jegyzőkönyveit sajtó alá rendező, 1849-ben 24 éves Anton Heinrich Springer. 1865-ben az Ausztria történetét az 1809. évi bécsi békétől 1849-ig tárgyaló kétkötetes művében tárgyilagosan ismerteti a kápolnai csata történetét, majd megállapítja, hogy az osztrák kormányt úgy elvakította „az egészében jelentéktelen kápolnai győzelem", hogy úgy vélte, erre építheti merész restaurációs politikáját. „Még soha nem volt a legújabb történelemben olyan vad aránytalanság ok és okozat között, mint a mindkét fél rendezett visszavonulásával véget érő kápolnai csata, és az osztrák oktrojált birodalmi alkotmány között, amit aligha tesznek közzé, hacsak nem várják bizakodva a kápolnai győzelemtől a magyar háború végét." Az alkotmány kibocsátását esetlegesen meggondolandóvá tevő szempontokat ismertetve szintén megjegyzi, hogy a Magyarországgal kapcsolatos aggodalmakat a kápolnai csata híre teljesen legyőzte.13 9 Ignatz Nedbal: Kritische Bemerkungen zur Broschüre „Feldzug der ungarischen Hauptarmee von Theophil Lapinski". Hamburg 1850. A kötet előszava 1850. májusi dátumú. 10 Zur Geschichte des ungarischen Feldzuges 1849. Oesterreichischer Soldatenfreund 1850. jún. 15. III. év. No. 72. 319-320.; Lapinski's Broschüre und Kossuth'sche Bulletin's. Uo., jún. 27. No. 77. 341. 11 Kivételnek tekinthető még Szinnyei József: Komárom 1848-49-ben. (Napló-jegyzetek). Bp. 1887. [Reprint kiad. Komárom 2000.] 378., 381. 12 A vonatkozó részeket közli: Marx és Engels Magyarországról. Cikkek, levelek, szemelvények. A kötetet összeáll. Remsei Flóra. Szek. Kálmán Endre - Lissauer Zoltán. Bp. 1974. 136., 140., 149-151. 13 Anton Springer: Geschichte Oesterreichs seit dem Wiener Frieden 1809. Zweiter Theil. Die österreichische Revolution. Leipzig 1865. 667-668., 680. Springer nem jelöli meg forrásait, de valószí-
