Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Poór János: Egy abbahagyott vita. A magyar jakobinusokról V/1057
A MAGYAR JAKOBINUSOKRÓL 1107 let-magyarországi szervezkedést Trócsányi Zsolt is eltúlozta, forrásokat is közlő alapvető tanulmányokban bizonyította utóbb Cserti Elek14 4 és Szabó Miklós.14 5 Szilágyi 1977-ben reagált Benda 1965. évi magyar és 1966. évi rövidített, német nyelvű munkájára. Megismételte, hogy a politika a budapesti történészeket közvetve nyomás alatt tartotta, és arra ösztönözte, hogy képviselői nagynak tartsák a jakobinus mozgalom kiterjedését és heroizálják vezetőit. Ezért a magyar történészek Martinovics és társai kis csoportja mögött kiterjedt ellenzéki mozgalom létét fogadták el. És ha Martinovics jellemgyengeségét, tudományos súlytalanságát stb. már nem lehetett tagadni és nem észrevenni, akkor mellékszereplőt csináltak belőle, és a tudós és emberileg tiszta Hajnóczyt emelték központi alakká. (Utal saját a Südost-Forschungenben 1964-ben megjelent, fent taglalt írására, amelyben lényegében ezt már kifejtette.) Az elmúlt 15 évben — írja 1977-ben — csökkent a budapesti történetírásra nehezedő tudományon kívüli nyomás. Erről tanúskodik többek között Benda 1965. évi jozefinizmusról és jakobinuságról szóló, a fentiekben részletezett tanulmánya. A Molnár Erikféle Magyarország-történet (1964) ugyan még mindig elzárkózik a legjobb szakértő, Benda Kálmán néhány újabb felismerésétől, de a mértéktelen túlzásoktól már tartózkodik. Benda — Szilágyi szerint — bizonyos korrekciókat végrehajtott, egyes 1958-1959. évi téziseit korrigálta. 1965. évi tanulmányában — láttuk — megállapítja például: Trócsányi és Szilágyi munkája figyelmeztetés, hogy ne értékeljük túl a demokratikus törekvések súlyát és jelentőségét.14 6 Szilágyi Dénes koncepcióját rövid úton, érvek nélkül „intézte el" Kosáry Domokos, leszögezve, hogy Szilágyi nézeteinek hibáira — nevezetesen, hogy a jakobinusok nem az antifeudális jozefinisták útját folytatták, hanem II. Lipót programját akarták végrehajtani — Benda Kálmán már rámutatott. Ami a ja-144 Csetri Elek: A magyar jakobinus mozgalom erdélyi összefüggései. In: Folytonosság vagy fordulat? Szerk. Debreczeni Attila, Debrecen, Kossuth Egyetemi Kiadó, 1996. 135-144.; Uő: Iratok a jakobinusság erdélyi történetéhez. Levéltári Közlemények 74. (2003: 1-2. sz.) 221-255. 145 Szabó Miklós: Az 1789-es francia forradalom erdélyi hatásának nyomában. Az 1794. évi „Plánum..." Levéltári Szemle 43. (1993: 4. sz.) 57-63.; Uő: Kétszáz éves az erdélyi jakobinus szervezkedési kísérlet. Uo. 47. (1997: 2. sz.) 11-16. 146 Silagi, D.: Aktenstücke i.m. 415. (Mint szó volt róla Szilágyi Aktenstücke című munkája eredetileg 1962-ben jelent meg, 1977-ben újra közölték. Az új közléshez fűzte hozzá fenti rövid észrevételeit a szerző.) Benda Kálmán valójában azonban nem korrigálta a nézeteit, csak — lényegében elutasítva — tudomásul vette Szilágyi ellenvéleményét. Hogy mennyire így van, jól mutatja az alábbi tény. A Reinalter, H. (szerk.): Jakobiner in Mitteleuropa i.m. kötetben, 1977-ben újra megjelent Benda jozefinizmusról és jakobinusságról szóló 1966. évi német nyelvű tanulmánya is (Benda, K.: Probleme des Josephinismus i. m.), amelyben ott áll — mint az 1965. és az 1978. évi magyar változatban is —, hogy Trócsányi és Szilágyi figyelmeztetései után nem szabad túlbecsülni a demokratikus törekvések jelentőségét (284.). Ugyanebben a kötetben azonban van egy másik őerada-tanulmány is (Benda, K: Die ungarischen Jakobiner i.m.), amely az 1961-ben megjelent német nyelvű munkájának az újraközlése (az 1961. évi kiadás a második kiadása az eredetileg 1958-ban megjelent munkájának, ld. fent), és amelyben azt a koncepciót fejti ki (az 1957. évi magyar előszó alapján), amelyet Szilágyi Dénes alapvetően megkérdőjelezett. Az külön érdekesség, hogy a kötetben közvetlenül az utóbbi Benda-tanulmány után következik Silagi, D.: Aktenstücke i.m. című (eredetileg 1962., az új, 1977. évi kiadás számára röviden kiegészített) tanulmánya, amelynek a kiegészítésében dicsérően szól arról, hogy Benda korrigálta 1958. és 1959. évi német és francia nyelvű dolgozataiban kifejtett téziseit. (415.)