Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Poór János: Egy abbahagyott vita. A magyar jakobinusokról V/1057
1106 POÓR JÁNOS ségét és arányait, ahogy az elégedetlenségről és a forradalmi hangulatról szóló híreket is [...] de a mozgalom (hangsúlyozzuk: spontán és nem szervezett alapon) mindenképpen megvolt." Benda nem enged abból a tételből, hogy „az 1792 legelején alakuló társadalmi erjedésnek Martinovics nem lehetett az ideológusa, a kutató szeme önkéntelenül is Hajnóczy felé fordul." Ami Martinovicsot illeti, elfogadja, hogy a jozefinizmus gondolatköréből indult, az ő „fejlődésében is fontos állomás volt a lipóti reformizmus iskolája". Ám igazságtalanság volna a jakobinus összeesküvőkben „csak a lipóti reformizmus csődbe jutott epigonjait látni, s törekvéseik forradalmi jellegét tagadni". Benda ugyanakkor elismeri, ahogy erdélyi vonatkozásban Trócsányi Zsolt, magyar vonatkozásban Szilágyi Dénes munkája figyelmeztetés, „nehogy túlbecsüljük a demokratikus törekvések súlyát és jelentőségét".140 Itt kell megjegyezni, hogy a mozgalom erdélyi kiterjedtségét illetően érte még kritika Benda Kálmán koncepcióját, aki szerint — mint láttuk — a mozgalom nem állt meg a Királyhágónál (és a Drávánál).14 1 Jancsó Elemér 1947. és 1957. évi munkáiban14 2 az erdélyi és a partiumi jakobinizmussal foglalkozott, és az volt a véleménye, hogy a szellemi előkészítésen kívül forradalomra érett állapotok uralkodtak Erdélyben. Benda Kálmán lényegében ugyanezt vallotta, bár az erdélyi jakobinizmussal behatóan nem foglalkozott. Trócsányi Zsolt szélesebb forrásanyagon, jelentősen kibővítette az erdélyi jakobinus mozgalomról szóló tudásanyagot.14 3 Bemutatta a Diana Társaságot, majd azt a vizsgálatot, amely annak feloszlása után, Bánffy György kormányzó 1795. februári jelentése nyomán indult, de a magyarországihoz hasonló mozgalomra nem talált. Tűri László, Wesselényi Miklós, Tholdalagi László, Barcsay Ábrahám, néhány főúr és számos követ került gyanúba, akik körül Trócsányi szerint volt valamiféle „gócosodás", de nem voltak állandó tagságú, pártjellegű összejöveteleik. Jancsó (következésképpen Benda is) szerinte eltúlozta az erdélyi jakobinusok jelentőségét. Radikális, demokrata értelmiséget látott ott, ahol valójában csak modernizálni vágyó nemesek voltak, szervezetet látott ott, ahol formális szervezkedés nem volt. Egyébként — hála Bánffy kormányzónak, hangsúlyozta Trócsányi — az erdélyi vizsgálat lényegében az év végére elhalt. Azt, hogy az erdélyi és a ke-140 Benda K.\ Emberbarát i.m. 261-263. A külföldi szakirodalom áttekintésére nem vállalkozom, de itt jelzem, hogy a Benda-Szilágyi vitában a jakobinizmus-kutatás meghatározó osztrák történészei inkább Bendához igazodtak. Ernst Wangermann-. Von Joseph II. zu den Jakobinerprozessen. Wien-Frankfurt-Zürich, Europa Verlag, 1966 című könyvében (amely a From Joseph II to the Jacobin Trials című 1959. évi könyvének kiegészített német fordítása) taglalja és elveti Szilágyi Dénes álláspontját (11., 12., 125., 132-133., 174.). Helmut Reinalter nagy monográfiájában részletesen tárgyalja a magyar jakobinus mozgalmat, kiemelten Martinovicsot, részletesen ismerteti a Benda-Szilágyi vitát, és alapvetően Benda álláspontját fogadja el a magyar jakobinusok megítélésében/értékelésében. Helmut Reinalter-. Aufgeklärter Absolutismus und Revolution. Wien-Köln-Graz, Hermann Böhlaus Nachf. 1980. 229-262. stb. 141 Benda K.: A magyar jakobinusok i.m. I. LXXXI. 142 Jancsó Elemér: Erdélyi jakobinusok. Kolozsvár, Társadalomtudományi Intézet Kiadása, 1947. és Uő: A jakobinus mozgalom hazai hagyományai. In: Emlékkönyv Kelemen Lajos születésének nyolcvanadik évfordulójára. Kolozsvár, Tudományos Könyvkiadó, 1957. 394-415. 143 Trócsányi Zsolt-. Az erdélyi jakobinusság kérdéséhez. Történelmi Szemle 8. (1965: 1. sz.) 1-13.
