Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Poór János: Egy abbahagyott vita. A magyar jakobinusokról V/1057
1082 POÓR JÁNOS sai ellenére — Ferenc király egyszerű rendőrágenssé fokozta le. Miután nagyravágyása nem tűrte az alacsony sorsot, 1793-tól forradalmi propagandába kezdett. Szekfű egyik társaságot sem tartotta jelentősnek. A mérsékelt társaság célja az volt, hogy az egész nemzeti hatalomnak a köznemesség legyen a hordozója, a másik társaságban Martinovics eldobta a rendi fogalmakat, francia forradalmi és szélsőséges demokratikus elveket hirdetett. Egyébként a katekizmusok és a Martinovics-művek fő jellemvonása a gyűlölködő kifejezésmód, a sekélyes, racionalisztikus gondolkodás és az abból származó unalom. Társait Martinovics juttatta börtönbe, ahol jóformán az egész akkori hivatalos Magyarországot bevádolta. A vizsgálattal és a perrel Szekfű nem sokat foglalkozott, úgy vélte, hogy az eljárás a hazai jog szabályai szerint folyt le. Az összeesküvés szerinte aligha lett volna képes szélesebb körökben meggyökerezni. A rendi és jobbágytömegek más műveltségi állapotban voltak, semhogy a katekizmusok csábításai hathattak volna rájuk. Mégis, a kormány és a vele egyező közvélemény — amely egyhangúlag elítélte az összeesküvést, és a résztvevők megbüntetését helyeselte — világosan látta a helyzetet, mikor az összeesküvésnek szimptomatikus jelentőséget tulajdonított, amely idővel veszedelmesebb lehetett volna. A mozgalom tiszta tagjai, Kazinczy, Batsányi, Hajnóczy ugyan csak „azon ideák következéseit vonták le", amelyek az 1790. évi mozgalomban is érvényesültek, de még mindig hittek Rousseau és az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatának tanaiban. Nem akarták észrevenni, hova vezethetnek ezek a tanok ott, ahol szabadon érvényesülhetnek. A francia forradalomnak nevezett vérfolyam egész Európában borzadályt keltett. Ha kapcsolatba hozzák vele őket, „ha kiderül összefüggésük a francia mozgalommal", akkor veszett ügyük van. így Szekfű konklúziója: „Már pedig ez derült ki Martinovics összeesküvésében, aki a magyar felvilágosodási mozgalmat végső fokán bekapcsolta, nem tényekkel, de frázisaival, hazudozásaival a francia forradalomba, s ezzel azt hosszú évtizedekre kompromittálta. Király és társadalom önvédelmet teljesített, megálljt kiáltva az eszméknek."72 A jakobinus mozgalom felszámolása tehát nemzeti érdek volt. Annak a megítélésében, ami utána következett, Szekfű nagyrészt osztotta Mályusz vélekedését. Nemcsak a felvilágosodás és a belőle származó francia forradalom szélső ideái lehetetlenültek el, hanem a mérsékelt irányzat is. A nádor elfordult a nemzettől, s „kivitte Ferencnél a nagy rendszerváltozást". A nádor ugyan lehet, hogy irányt váltott volna, de halála után Ferenc „a tehetségtelenek és kényelmesek makacskodásával élete végéig ragaszkodott tanításaihoz."73 Mint a fentiekből kiderül, a fő frontok a jakobinus mozgalom megítélésében — az egyes „táborokon" belüli komoly divergenciák ellenére — a konzervatív-jobboldali, illetve a liberális-baloldali-szociáldemokrata irányzatú írások között húzódtak. Színvonalától függetlenül „üde" színfolt volt a vonatkozó irodalomban, ha valamilyen más irányzat jelentkezett. Ilyen volt 1932-ben Csuday Jenő írása A Cél című folyóiratban,7 4 amely szélsőjobbról támadta a konzerva-72 Hóman B - Szekfű Gy.: Magyar történet i.m. V 94. 73 Hóman B. - Szekfű Gy.: Magyar történet i.m. V 95-96. 74 Csuday Jenő: Martinovics Ignác szellemtörténeti „átértékelése". A Cél 22. (1932. január) 1-18.
