Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Poór János: Egy abbahagyott vita. A magyar jakobinusokról V/1057
A MAGYAR JAKOBINUSOKRÓL 1077 sághoz fordultak, a polgárság gyenge, a nemesség pedig nagy zömében testestől-lelkestől reakciós volt. A jakobinus program ma is aktuális — írta Pogány —, de ma egyedül a szociáldemokrácia számít a mindent kockára téve harcoló jakobinusok örökösének. (Martinovics pálfordulásának fentihez hasonló értelmezésére, hogy ugyanis nem pálfordulásról van szó, hanem a változó körülményekhez való praktikus igazodásról, a későbbiekben is lesz példa.) Szóvirágok nélkül, de Gárdonyi Albert is szerecsenmosdatást végzett A magyar jakobinusok története című tanulmányában,5 3 mint Pogány József tette. (Itt jegyzem meg, hogy a tanulmány egy kötetben jelent meg Bartucz Lajosnak a jakobinusok 1914. évi exhumálásának és a holttestek azonosításának történetéről szóló munkájával.5 4 A holttesteket 1959-ben űjra exhumálták. A munkát akkor is Bartucz Lajos irányította, aki a temetések, az újratemetések és a második exhumálás stb. történetét is megírta.5 5 ) Gárdonyi szerint a Vérmezőn a franciaországi eszmék magyar képviselői, a francia demokratikus alkotmány barátai haltak meg. Emléküket nem csupán a vérpad tette gyászossá, hanem a megértés hiánya is. A szellemet, melynek képviselői voltak, elnyomta a francia forradalom hatása alatt keletkezett reakció, s a reakció történetírása a vérpadnál is rettenetesebben ítélkezett felettük. Martinovicsból szerinte a bizonytalanság csinált forradalmárt. A fent másoknál is előkerült, és másoknak is nehéz leckét feladó Ferenc császárhoz írt Nyílt levelet Gárdonyi védte. Szerzője nem volt erkölcstelen azért, mert korábbi pártfogóira is rátámadt, lévén hogy nem személyüket, hanem politikájukat támadta. Gárdonyinál az is rendben volt, hogy Martinovics feljelentette Gyurkovicsot, majd felkarolta annak elveit. S hogy miért? Azért, mert amikor feljelentette, akkor még az uralkodó oldalán állt, és nem lehet elképzelni, hogy a trón megdöntésére irányuló terveket szőtt volna. Azután amikor már nem állt az uralkodó oldalán, és a francia köztársasági elvek hódították meg a lelkét, akkor felkarolta Gyurkovics terveit. Sajátos logika. De ugyanígy „helyre tette" Gárdonyi azt is, hogy Martinovics forradalmár, miközben az udvar kegyeit keresi - nevezetesen a következőképpen: Martinovics a lelkében már forradalmár volt, de nem tudott szakítani régi összeköttetéseivel, s még mindig remélte, hogy visszanyeri az uralkodó kegyét és törvényes úton valósíthatja meg terveit. Azután rájött, hogy nem remélhet, és akkor, 1794 tavaszán, párizsi összeköttetései tettre szólították. Gárdonyi szerint forradalmi veszély nem volt, a jakobinusok tettleg nem követtek el semmit, bűntény nem történt. A titkos társaság ugyan forradalmi szellemet teremthetett, de forradalomhoz nem vezethetett. A vizsgálat és a bírósági eljárás a legsötétebb középkort idézte. Nem bírák, hanem alázatos hivatalnokok ítélkeztek, s bár a durva és pénzsóvár jogügyi igazgató fokozta a vádlottak szenvedéseit, sorsukat a bíróság pecsételte meg. Martinovics viselkedése pedig a vizsgálat és a per során — Gárdonyi szerint — lélektanilag érthető. 53 Gárdonyi Albert: A magyar jakobinusok története. In: A magyar jakobinusok emlékezete. Bp. 1919. 1-56. 54 Bartucz Lajos: A magyar jakobinusok exhumálása. In: Uo. 57-173. 55 Bartucz Lajos: Személyazonossági vizsgálatok a magyar jakobinusok csontvázain. Anthropologiai Közlemények 4. (1960: 3-4. sz.) 59-84.
