Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Vonyó József: Gömbös kormánypártjának ideológiája és programja I/3
6 VONYÓ JÓZSEF Hasonló megfontolások vezérelték szociálpolitikai elképzeléseiket. Az általánosság szintjén mozgó, jelszószerű ígéretekkel, illetve követelésekkel („ne legyen éhező magyar ebben az országban", a rászorultaknak állami segítség, a nem rászorultaknak munka biztosítása; fokozottabb higiénikus berendezkedés kialakítása; anya- és csecsemővédelem; küzdelem az egykerendszer ellen, a közegészségügy államosítása stb.) a magyar faj erősítését kívánta szolgálni.21 Gömbös ezt az agrár- és szociálpolitikát abban az esetben tartotta célravezetőnek, ha az „új önálló exisztenciák" faji szempontból intenzív életet élnek. Ha a nép, (melyben „őserő és tehetség van") műveltebb lesz, iparhoz is értő tökéletesebb állampolgár, a nemzeti célú fajvédelmi politika szilárd bázisát képező erőtényezővé válhat.2 2 A Fajvédő Párt programjában ezért elsőrendű céljuknak tekintették, hogy a magyar nép egésze ismerje meg „a maga ősi gyökerű faji, erkölcsi, szellemi és testi erőit, fejlessze ki azokat a maguk teljességében".2 3 A fentiek szellemében megreformált iskolarendszer alapfeladatát — az ismeretközlés rovására — a jellemnevelés erősítésében, s „a fajtestvéri együttérzésnek és kötelességnek az ifjú lélekbe való minél teljesebb beplántálásá"-ban határozták meg. Hasonló megfontolásokból követeltek „céltudatos fajvédő irodalom- és művészetpolitikát".24 Gömbös ugyancsak a nemzeti szellemű nevelés, illetve az erős, egészséges testű „tökéletes embertípus" kinevelésének eszközeként támogatta a sport ügyét. Különösen hangsúlyozta az iskolai és a falusi tömegsport felkarolásának szükségességét.2 5 Mindez a fajvédő politikának csak egyik elemét képezte. A fajvédelem másik összetevője volt, a magyar fajt — felfogásuk szerint — egyedül veszélyeztető, végveszélybe sodró zsidóság korlátozása, pozícióinak gyengítése. Ez utóbbi maga után vonta volna az „idegen faj' gazdasági pozícióinak megnyirbálását, kulturális lehetőségeinek, sőt politikai jogainak (szavazati jogának) adminisztratív korlátozását a numerus clausus jegyében. Mindezek tekintetében korlátozták volna azokat, akiknek elődei már a kiegyezés előtt megtelepedtek Magyarországon, és szervesen beépültek az ország gazdasági és kulturális életébe. A háború alatt és előtt bevándorolt „galíciánereket" viszont könyörtelenül ki akarták telepíteni az országból. Gömbös az 1920-as évek első felében mindezek kíméletlen következetességgel történő megvalósítását követelte és ígérte.26 A Gömbös (és társai) által az 1920-as években vallott és képviselt fajvédelem tehát — a közismert beállításokkal szemben — nem volt azonos az antiszemitizmussal. Pontosabban szólva: nem egypólusú. Nem egyszerűsíthető le a zsidóellenességre, a zsidóság üldözésére, lehetőségeinek adminisztratív korlátozására az élet minden területén (gazdaság, társadalom, politika, kultúra, sport stb.). Ez a fajvédők gondolatrendszerének csupán egyik, kirekesztő jellegű (mond-21 NN 1922. VII. köt. (1922. dec. 16.) 41. XVI. köt. (1923. szept. 12.) 585-586. Magyarországi pártprogramok... i. m. 108. Révay J.: Gömbös Gyula... i. m. 209. 22 Gömbös beszéde 1922... i. m. 7. 23 Magyarországi pártprogramok... i. m. 104. 24 Magyarországi pártprogramok... i. m. 107. 25 NN 1922. XXI. köt. (1924. febr. 29.) 138-141. 26 A részleteket lásd: Vonyó József: A Gömbös-kormány Nemzeti Munkaterve és a fajvédelem. In: Híd a századok felett. Tanulmányok Katus László 70. születésnapjára Szerk.: Nagy Mariann. University Press, Pécs 1997. 412^420.; Vonyó József. Gömbös Gyula és a zsidókérdés. In Az antiszemitizmus alakváltozatai. Tanulmányok. Szerk.: Paksy Zoltán, Zala Megyei Levéltár, Zalaegerszeg, 2005. 18-43.
