Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Poór János: Egy abbahagyott vita. A magyar jakobinusokról V/1057
1062 POÓR JÁNOS augusztusi pesti letartóztatásoktól kezdve törvénytelen. Különösen az a nemesek letartóztatása, akiknek törvényben rögzített kiváltságuk, hogy felségsértés vagy tetten érés esetét kivéve, idézés nélkül nem foghatók el. Berzeviczy mélyen egyetértett a letartóztatások ellen a Pest megyei közgyűlésen tiltakozó, azokról felvilágosítást követelő Keglevich Györggyel, aki szerint a megyének közölnie kell álláspontját a többi megyével is. Berzeviczy leírta azt is, hogy Teleki József fellépésére a megyei tiltakozás mérsékelt hangvételű lett, a felirat csak azt kérte az uralkodótól, hogy a bűnösök felett Magyarországon ítélkezzenek. (Pest megyét az uralkodó a mérsékelt hangvételű feliratáért is megdorgálta, miként több más megyét is.9 ) A per egyébként azután valóban Magyarországon, a Királyi Táblán zajlott le, miután a foglyokat 1794 végén Bécsből Budára szállították. Berzeviczy a formailag törvényes útra terelt eljárást is élesen bírálta. Úgy vélte, hogy 1794/95-ben a tehetségnek és a tudásnak üzent hadat a korabeli hatalom, és sehol nem volt együtt olyan finom társaság, mint a budai ferences kolostorban (az összeesküvők egyik börtönében). Nem volt valódi ügyvédi védelem, egy gonosz, aljas és elfogult ember, Németh János királyi jogügyigazgató képviselte a vádat, aki — kenyéradó gazdáival együtt a jogszerűség álcája alatt — a legfelháborítóbb zsarnokságot gyakorolta. Miközben nem volt bűn. A vádlottak semmit sem forraltak a király és családja ellen, az országban béke volt és nyugalom, nem lázították fel sehol a népet, nem gyűjtöttek fegyvert, nem volt kapcsolatuk az ellenséggel stb. Kiemelte továbbá, hogy a Hétszemélyes Tábla — jogosítványa és a szokás ellenére — több ítéletet súlyosbított. Hangsúlyozta azt is: azzal, hogy Martinovics kivégzését a többiek után rendelte el, úgy döntött a négy igazgató halálos ítéletéről, hogy anyagukat még nem is tárgyalta. Berzeviczy szerint 1795-ben nem kevesebb történt, mint hogy a királyi hatalom által, bírói úton ártatlanokat gyilkoltak meg. A rendeknek joguk van arra, hogy a következő országgyűlésen, vagy ha azt elhalasztanák, a megyegyűléseken magyarázatot, továbbá az akták és a katekizmusok bemutatását követeljék. Jelen körülmények között a rendeknek ez a joga szigorú kötelesség is, amellyel az országnak, az utókornak, a kivégzettek emlékének és a jelenleg is fogságban szenvedőknek tartoznak. Nem engedhetik meg a magyar alkotmány sérelme nélkül, hogy akár a király, akár az országos bíróság államtitkot csináljon ebből az ügyből. Ha pusztán a felségsértés gyanúja miatt elfogható valaki, akkor nincs többé személyes biztonság, a(z elő)jogok csak szappanbuborékok. Ha a rendek hallgatással törvényesítik ezt az eljárást, akkor a császár akár egy Caraffát és egy Ampringert is küldhet, és az országot kerületi parancsnoksággá süllyesztheti. Ha a rendek elfeledkeznek kötelességükről, megérdemlik, hogy szolgák legyenek, denunciánsok, és a sötétség fejedelmeinek szánalmas alárendeltségében éljenek. A röpirat, mint a fentiekből kiderül, főként az elfogatások, az udvari vizsgálat és a budai per során elkövetett törvénytelenségekkel és az ítéletek megalapozatlanságával foglalkozott. A mozgalom minden elítéltjéről szimpátiával 9 Benda K.\ A magyar jakobinusok i.m. II. 9. sz.
