Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Poór János: Egy abbahagyott vita. A magyar jakobinusokról V/1057
A MAGYAR JAKOBINUSOKRÓL 1063 nyilatkozott, a kivégzetteket pedig szerinte a külvilág is kivétel nélkül tiszteletre méltó, derék, okos és tehetséges embereknek tekintette, akikkel kapcsolatban fel sem merülhetett, hogy bűnt követhettek volna el. Berzeviczy Martinovics kanyargós pályájában sem talált kivetnivalót, jóllehet tudott és írt is II. Józseffel és II. Lipóttal fenntartott bizalmas kapcsolatáról, amely azonban jó célokat szolgált: a klérus méltányos keretek közé szorítását, a paraszt és a polgár terheinek könnyítését, a kormányzat és az igazságszolgáltatás javítását és a mágnások korlátozását, mindezt törvényesen, országgyűlési tárgyalások útján. Társasága célja nem volt más, mint hangulati és elvi egység előkészítése egy jövendő országgyűlés előtt. A névtelenül megjelent röpirat nem véletlenül volt népszerű a jakobinus mozgalommal szimpatizálók körében. Intellektuálisan igényes, ám kellően leegyszerűsítő, tehát jól érthető képet festett a jakobinus összeesküvésről. Az egyik oldalon a vérszomjas udvar és fizetett magyarországi bérencei, a másik oldalon a békés magyarországi reformerek. A király, a nádor, a Királyi Tábla és a Hétszemélyes Tábla (tehát az egyik oldal) szerepének megítélésében Berzeviczy véleményét az 1795 májusában és júniusában, a mai Vérmezőn történtek megerősítették. Az udvar és magyarországi hívei ahelyett, hogy súlytalanságukkal szembesítették volna a magyarországi jakobinus mozgalom résztvevőit — és nagystílű dorgálással pontot tettek volna a néhány hetes szervezkedés végére —, példát statuáltak. A jogilag kétséges, erkölcsileg védhetetlen kivégzésekkel pedig valódi mártírokká avatták a meg nem valósult céljaikat tekintve ugyan veszélyes, ám tetteiket tekintve ártatlan összeesküvőket. Berzeviczy egyébként a legfontosabb forrásokat — a bécsi vizsgálatok és a per anyagát — nem ismerhette. Elsősorban a megjelent ítéletekre támaszkodott, de mondandója súlyát növelte, hogy az események tudós-kortárs szemtanúja volt. A röpirat a későbbiekben maga is forrás lett. Többen rá hivatkozva írták például, de nem feltétlenül úgy, ahogy ő, hogy a Kúria azért hozott súlyos ítéleteket, mert királyi kegyelmezésre számított. Tőle is származik, hogy Urményi József személynök az első kivégzések után tiltakozott stb. Néhány tárgyi tévedése is öröklődött. A három igazgató budai és pesti letartóztatása napjául augusztus 13-át jelölte meg, Martinovics bécsi elfogatását későbbre datálta, az öt igazgatóén kívül pedig 15 további halálos ítéletről szólt stb. A kronológiai rendet felborítva említem meg, hogy a Berzeviczy röpiratot kivonatolva jelentette meg A világhírű Martinovics összeesküvési pör részletei című cikkét Jókai Mór 1848-ban az Életképekben két részben - ezzel is deklarálva, hogy a kilencvenes évek jakobinusait a reformkor nemzedéke saját szellemi és politikai elődeinek tekintette.1 0 A jakobinusok megítélésében a kezdetektől jelen volt a Berzeviczyével ellentétes kép. Dugonics András már 1795-ben becsmérlő megjegyzéseket tett Martinovics mozgalmára, aki szerinte alattomban toborozta cinkosait, olyan 10 Jókai Mór: A világhírű Martinovics összeesküvési pör részletei. In: Jókai Mór összes művei. Szerk. Lengyel Dénes - Nagy Miklós. Cikkek és beszédek. II. Összeáll., sajtó alá rend. Szekeres László. Bp. Akadémiai Kiadó, 1967. 39-54.
