Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Poór János: Egy abbahagyott vita. A magyar jakobinusokról V/1057
A MAGYAR JAKOBINUSOKRÓL 1059 az udvartól és a titkosrendőrségtől független mozgalmat szervez Magyarországon. A titkos társaságokat 1794 tavaszán szervezte meg. Hajnóczy Józsefet, Laczkovics Jánost és Szentmarjay Ferencet mindkét, Sigray Jakab grófot a mérsékelt társaság igazgatójának nyerte meg. A szervezkedés lassan és-meglehetősen amatőr módon zajlott, és mielőtt bármi történt volna, az „összeesküvés" elbukott. Martinovicsot 1794. július 23-án Bécsben, Hajnóczyt, Laczkovicsot és Szentmarjayt augusztus 16-án, Budán, illetve Pesten tartóztatták le, Sigrayt augusztus 25-én Veszprémben fogták el. A négy igazgatót, később Batsányi Jánost és Szolártsik Sándort Bécsbe vitték kihallgatásra. A király október 20-án rendelte el a per megindítását a Királyi Táblán. A bécsi foglyokat több csoportban november 24. és 28. között hozták Budára. Ezt követően több mint ötven embert tartóztattak le. Az előzetes kihallgatások decemberben, a per a következő évben kezdődött. A Királyi Tábla 1795. április 27-én hozta az első ítéletet, a Hétszemélyes Tábla május 23-án az utolsót.1 Összesen 18 embert ítéltek halálra.2 Az öt igazgatót május 20-án, Szolártsikot és Ózt június 3-án végezték ki. A többi halálra ítéltnek a király megkegyelmezett. Talán nem fölösleges néhány, a szakirodalomban ellentétesen értelmezett probléma előzetes vázolása. Elkövették-e a felségsértés bűnét a mozgalom kivégzett vezetői? A kutatók többségének véleménye szerint nem. Az ezt az álláspontot képviselők azzal érveltek, hogy az összeesküvők ténylegesen nem követtek el semmit, ami igaz. A felségsértés és hűtlenség bűnét a káték birtoklása (még csak nem is feltétlenül a bennük foglaltak ismerete) és különféle írásművek miatt mondta ki rájuk a bíróság, ami sokak szerint törvénysértés. Érdemes idézni azokból a törvényekből, amelyek alapján az ítéletek születtek. Az 1715: 7. törvénycikk 1. §-a így szól: „Hogy mostantól jövőre, ha az országlakók bármelyike az istentelen felségsértés vagy felségárulás bármely nemét és akár a szent István második könyvének 51-ik fejezetében, akár egyebütt a hazai törvényekben itt-ott kijelölt bárminő büntettet elkövetne s abba esnék: az idézés formaságaiból felmerülő legveszélyesebb következések kikerülése végett ezentúl semmi előzetes idézés szükséges ne legyen". A törvénycikkben idézett I. István-kori törvény pedig a következőképpen hangzik: „Ha valaki pártot üt a király vagy az ország ellen, annak oltalmat ne adjon a templom. 1. §. És ha valaki akármi módon a király élete vagy méltósága ellen esküszik össze, vagy megkísérti azt, avagy a kísértővel tudva egyetért, legyen átok rajta és 1 A magyar jakobinus mozgalom iratai. I-III. Sajtó alá rend. Benda Kálmán. Bp. Akadémiai Kiadó, 1952-1957. I. (1957) LXXXVII. 2 Benda Kálmán táblázatos kimutatást közöl a perbe fogottakról. Bonyolult számítások után az alábbi eredményre jutott: „leszámítva azokat, akiket a jakobinus-perrel egy időben, de attól függetlenül ítéltek el, ez a kimutatás így módosul: halálra ítéltetett 18, börtönbüntetésre 16, vizsgálati fogság beszámításával elbocsájtva 8, fölmentve 4. összesen 46. Ebben a számban azonban nincsenek benne: a börtönben meghalt Ambrózy, az öngyilkossá lett Fodor József és Krály, a vád alá nem került, de állásából elbocsátott Szecsanacz, Rothweiler Mátyás és Lander Vencel, s a vád és következményei alól teljesen fölmentett Szabó Imre körmendi plébános. Azoknak a száma tehát, akik a jakobinus-szervezkedésben való részvétel vádjával bíróság elé kerültek: 53. Azoknak a száma, akikről föltehető, hogy tudtak a szervezkedésről, vagy abban részt is vettek, természetesen ennél nagyobb volt, bár erre vonatkozóan biztos adataink nincsenek." Benda K.: A magyar jakobinusok i.m. II. (1952) 820.
