Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Poór János: Egy abbahagyott vita. A magyar jakobinusokról V/1057
1060 POÓR JÁNOS fosszák meg a hívekkel való minden közösségtől. 2. §. Vagy ha valakinek valami efféléről tudomása vagyon, és noha bizonyságot tehetne róla, meg nem jelenti, ugyanazon büntetés szálljon reá". A sors iróniája, hogy a fenti törvények alapján kivégzett Hajnóczy József maga elemezte a felségsértés fogalmát, konkrétan az 1715: 7. törvénycikket és hivatkozásait is, és rámutatott, hogy a vonatkozó törvények homályosak. Ezért a felségsértésnek az uralkodó személye ellen irányuló esetére világosabb meghatározást ajánlott Werbőczy Istvántól: „ha valaki gonosz kezet emelt a mi uralkodónk személyére, karddal vagy méreggel életére tört, avagy erőszakosan megtámadta azt a várat vagy házat, amelyikben az uralkodó maga tartózkodott".3 A Hajnóczy-féle javaslat tehát egyértelműen erőszakos tett elkövetéséhez akarta kötni a felségsértés bűnét, amiből azonban az is következik, hogy a felségsértésre vonatkozó, korabeli hatályos törvények a híres jogtudós szerint — tetszik, nem tetszik — elég homályosak voltak ahhoz, hogy kifacsarhatok legyenek úgy, ahogyan 1795-ben a bíróság tette: azaz nem világos belőlük, hogy szükséges az erőszakos fellépés a király ellen ahhoz, hogy a felségsértés bűne megállapítható legyen. Vitatott a szakirodalomban — és vitatott volt 1794-ben Magyarországon is —, vajon jogszerű volt-e, hogy a király az ország területén előzetes idézés nélkül letartóztatottakat Bécsbe vitette. Pest megye augusztus 25-én tiltakozott, és a törvényességgel kapcsolatos aggodalmait több más megye is osztotta. A pesti felirat az 1791: 56. törvénycikkre hivatkozott, amely szerint felségsértésben (is) a Királyi Tábla az illetékes bírói fórum, tehát sérelmes az érintettek bécsi fogva tartása. A királyi (válasz)leirat Sándor Lipót nádor törvényértelmezése alapján készült (aki természetesen abból indult ki, hogy felségsértési ügy van terítéken). Sándor Lipót szerint a megye által felhozott törvénycikk csak azt mondja ki, hogy felségsértési ügyekben a Királyi Tábla ítélkezik, azonban érvényben hagyja az 1715: 7. törvénycikket, amelyben az is benne van, hogy az uralkodó maga dönti el, hogy a vizsgálatokat hol folytatja le (és az elfogatáshoz nincs szükség előzetes idézésre sem). Lévén, hogy Bécsben nem per, hanem vizsgálat folyt, az eljárás törvényes.4 A nádorral egyet kell értenünk. Az eljárás lehetett durva és méltánytalan, de törvénysértés nem történt, a pert magát ugyanis — a bécsi kihallgatások és a vizsgálat után — az illetékes magyar bíróság előtt folytatták le. Még néhány megjegyzés a gyakran előkerülő problémákhoz. Nem kétséges, hogy a bíróságot Bécsből, a Kancellárián keresztül törvényellenesen befolyásolták. Igaz az is, hogy mind a vádlottak védekezését, mind a védőügyvédek munkáját törvénytelenül korlátozták. Igaz, hogy a fellebbviteli bíróság, a Hétszemélyes Tábla — a szokásokkal ellentétben — súlyosbította a büntetéseket, illetve súlyos jogsértést követett el azzal, hogy akkor mondta ki, hogy Martinovicsot utolsóként kell kivégezni, amikor a többi halálos ítéletet még nem hagyta 3 Hajnóczy József: Közjogi értekezés a királyi hatalom korlátairól Magyarországon. In: Hajnóczy József közjogi-politikai munkái. Sajtó alá rend. Csizmadia Andor. Bp. Akadémiai Kiadó, 1958. 135. 4 Mályusz Elemér: Sándor Lipót főherceg nádor iratai 1790-1795. Bp. Kiadja a Magyar Történelmi Társulat, 1926. 727-730.
