Századok – 2011

TANULMÁNYOK - Poór János: Egy abbahagyott vita. A magyar jakobinusokról V/1057

1058 POÓR JÁNOS A mozgalomról és előzményeiről Az 1790/91. évi országgyűlésen a király és a rendek fátylat borítottak II. József uralkodásának éveire. Az alkotott törvénycikkek előbeszéde szerint az uralkodót váratlan halála akadályozta meg abban, hogy megkoronáztassa magát, a mulasztást azonban II. Lipót pótolta. Rögzítették, hogy Magyarországot nem szabad más tartományok módjára kormányozni (10. tc.). Leszögezték, hogy törvények alkotásának, eltörlésnek és magyarázásának hatalma az országgyűlésen összegyűlt rendeket és a királyt közösen illeti meg (a nemesi előjogokat kőbe véső 1741: 8. törvénycikk nem értelmezés tárgya). Magyarországot pátensekkel (kivételes eseteken kívül) nem lehet kormányozni (12. tc.). A II. József által adott kiváltságok akkor érvényesek, ha II. Lipót megerősíti (32. tc.). Az új királyt hat hónapon belül meg kell koronázni. Háromévente országgyűlést kell tartani (13. tc.). II. József türelmi rendelete alapján születettek meg a vallás ügyét rendező, jobbágyrendelete alapján a jobbágyok szabad költözéséről rendelkező cikkelyek. (26., 27., 35. tc.). Kiküldtek továbbá kilenc bizottságot, hogy dolgozzon ki reformjavaslatokat a következő, 1792-ben Budára összehívandó országgyűlés számára (67. tc.). Miközben az alkotmányos formákat betartó uralkodó lényegében kiegyezett a rendiséggel, az 1790. július 27-én Poroszországgal megkötött reichenbachi egyezménnyel stabilizálta a Habsburg Monarchia külpolitikai helyzetét, egyben megfosztotta a magyar elégedetlenkedőket lehetséges porosz szövetségesüktől. Nem sokkal trónra lépése után II. Lipót személyesen felügyelt magán titkosszolgálatot hozott létre Bécsben - a korábbi pesti rendőrfőnökkel, Franz Gotthardival az élén. Gotthardi barátja volt Leopold Alois Hoffman (1790 tavaszáig a pesti egyetem tanára), aki fontos szerepet kapott a magyarországi politikában. 1790 nyarán Lipót megbízásából írt röpiratokban lázította a polgárokat a nemesség ellen, miközben — szintén az ő megbízásából — neki, a királynak szóló folyamodványokat íratott alá pesti és más városok polgáraival, és polgári szövetségek létrehozásához kezdett stb. Fontos szerepe volt a parasztok körében elkezdett nemességellenes propagandában, erről azonban megbízható adatok nem maradtak fenn. A lembergi egyetemi állását ott hagyó Martinovics Ignác 1791 nyarán ismerkedett meg Gotthardival, és lett annak szinte azonnal feltétlen bizalmasa. Augusztusban kezdte el küldeni jelentéseit. Gotthardi audienciát eszközölt ki számára II. Lipótnál. Később többször is találkozott az uralkodóval, aki 1791 őszén királyi tanácsossá tette és lembergi fizetését meghagyva, nyugdíjazta. Élvezte II. Lipót bizalmát, akit ugyan korántsem varázsolt el úgy, mint később tanúvallomásaiban fejtegette, de őt bízta meg többek között a Hoffmann- és Szalkay Antal-féle — fent említett 1790 nyári-őszi — magyarországi propaganda felújításával. 1792 elején Martinovics végleg Bécsben telepedett le. A II. Lipót 1792. március 1-jei halála után trónra lépő I. Ferenc király alatt nem lett ugyan kegyvesztett — az új uralkodótól kapta a szászvári apáti címet és évjáradékot is —, de a töredékét sem kapta meg annak, amit (pozícióban és pénzben) szeretett volna. A „mellőzés" miatt 1793 őszén érhetett meg benne az elhatározás, hogy