Századok – 2011

TANULMÁNYOK - Poór János: Egy abbahagyott vita. A magyar jakobinusokról V/1057

TANULMÁNYOK Poór János EGY ABBAHAGYOTT VITA A magyar jakobinusokról Ez az írás eredetileg egy olyan tanulmánykötetbe készült, amely a magyar történelem néhány kiemelt eseményének értelmezéseit akarta áttekinteni a magyar történettudományban. Köztük a magyar jakobinus mozgalom értelmezéseit. A kötet nem készült el. Az alábbi tanulmány igen, de nem az eredeti szándék szerint. Nem tudtam tisztázni a látszólag egyszerű kérdést: mi tartozik a magyar történettudomány körébe? A kivégzés szemtanújának, Berzeviczy Gergelynek a beszámolója nyilván nem, miként Szirmay Antal elfogult krónikája sem. Nem a történettudomány körébe tartoznak Jókai Mór vagy Kossuth Lajos megjegyzései és a politikai pamfletek sem, bár természetesen fontosak a jakobinizmus magyarországi megítélése szempontjából. A magyar történettudomány fogalmába/körébe továbbá nyilván nem csak magyar nyelvű és nem csak Magyarországon megjelent munkák tartoznak, de vajon megvonható-e meggyőzően a vizsgálatba bevont munkák köre? Tárgya-e egy historiográfiai áttekintésnek, minden olyan írás, amelyben van néhány sor a mozgalomról, annak valamelyik résztvevőjéről, vagy csak a kifejezetten a jakobinusokról szóló könyvek, tanulmányok és az alapvető kézikönyvek vonatkozó fejezetei? A jelzett nehézségek miatt rá kellett jönnöm, hogy a jakobinizmus historiográfiáját egy tanulmányban nem lehet teljességre törekvően áttekinteni. De talán nem érdektelen újra betekinteni a magyar jakobinusokról több mint százötven éven át folytatott vitákba, amelyek szinte soha nem voltak mentesek a politikától, és amelyek 1957 után Magyarországon lényegében befejeződtek. Ekkor jelent meg a magyar jakobinusok iratainak az első kötete Benda Kálmán monográfia-igényű bevezetésével. A magyar történettudományban a jakobinizmus „ügye" ezzel eldőlt. Benda jakobinizmus-értelmezését illetően kis kérdőjelekkel találkozunk ugyan a későbbiekben, de Magyarországon igazán komolyan senki nem szállt vitába vele. Koncepcióját monográfiákban, tanulmányban, recenzióban élesen csak Szilágyi Dénes támadta a hatvanas évek elején, illetve Kecskeméti Károly fejtett ki eltérő, Benda koncepcióját azonban alapjaiban nem megkérdőjelező véleményt -nem Magyarországon. Benda Kálmán Kecskeméti álláspontját méltatta, Szilágyi kritikai vélekedését konstatálta, de lényegében nem vett tudomást róluk. Mint ahogy nagyobbrészt a magyar történettudomány sem. Mielőtt részletesen betekintenénk a korábban igencsak ellentétes álláspontokba, majd a Bendaféle szintézisbe és az azt megkérdőjelező munkákba, szükséges néhány sommás megjegyzés a mozgalomról és előzményeiről.