Századok – 2011
TÖRTÉNETI IRODALOM - Seres István: A Károlyi-huszárezred hadkiegészítése a Tiszántúlon Szegedinác Péró felkelése idején (Ism.: Vatai Gábor) IV/1050
1050 TÖRTÉNETI IRODALOM Seres István A KÁROLYI-HUSZÁREZRED HADKIEGÉSZÍTÉSE A TISZÁNTÚLON SZEGEDINÁC PÉRÓ FELKELÉSE IDEJÉN Chronica Bekesiensis 3. (Sorozatszerkesztő: Szatmári Imre) Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, Békéscsaba 2010. 281 o. A Rákóczi-szabadságharc bukása után, majd a magyar rendek és Bécs viszonyát rendező 1712-15-ös országgyűlést követően békés időszak köszöntött a háborúkban megtépázott Magyarországra. Az Alföld újratelepítésével és a közbiztonság folyamatos javulásával lassan megindult a gazdasági regenerálódás és fejlődés. A feudális állapotok újbóli megszilárdulása azonban többek számára, a korábbi helyzetükhöz képest komoly hátrányokkal járt. A földesurak és birtokaikra visszatérő nemesek ugyanis újra jogot formáltak korábbi tulajdonukra, ami elsősorban a mezővárosi autonómiát veszélyeztette. A lakosság helyzetét emellett a folyamatos háborúk (osztrák-török háború 1716-1718; lengyel örökösödési háború 1734-1738) miatt kirótt terhek is nehezítették. A közhangulatot tovább rontotta az 1731. március 21-én kiadott Carolina Resolutio, amely jelentősen korlátozta a protestánsok szabad vallásgyakorlását. A társadalmi és vallási feszültségek végül felkelésbe torkollottak, amely támogatókra talált több vármegyében, de még a határőrvidéken is. A mozgalom élére a pécskai rác parancsnok Jovanovity Péter, azaz Szegedinác Péró állt, aki nagyszámú szerb katonát is maga mellett tudhatott. A felkelés vezetői magukat kurucnak nevezték, amivel a békési, nagykunsági, bihari lakosság körében még elevenen élő Rákóczi-szabadságharc emlékére próbáltak építeni. Kósza hírek keringtek a fejedelem hazatéréséről is, amit csak erősített, hogy éppen Békésben folyt a Károlyi Sándor tulajdonában lévő huszárezred hadkiegészítése, amely sereget egyesek szerint egyenesen II. Rákóczi Ferencnek toborozták. Az alább bemutatásra kerülő munka az újoncozást végző katonatisztek és a felkelők leveleinek vizsgálatával hozzájárul ahhoz, hogy pontosabb képet kaphassunk a korabeli hadkiegészítési eljárásokról, illetve arról, hogy a Károlyi-ezred milyen szerepet játszott a Szegedinác Péró által vezetetett felkelés leverésében. Seres István neve nem ismeretlen a 17-18. századi magyar történelem kutatói számára, hiszen napjainkig már számos cikke, tanulmánya és könyve látott napvilágot a korszak viszonyairól. Kutatásai rendkívül szerteágazóak, hiszen a kuruc mozgalmak történeti vizsgálata mellett a mongol-tatár népek történelmével és kultúrájával is foglalkozik, sőt több helytörténeti témájú munkája megjelent már. Ez utóbbiakhoz kapcsolódva, tágabb pátriájának Békés megyének 18. századi viszonyait kutatatva jutott el a Károlyi-huszárezred 1734-35. évi hadkiegészítésének vizsgálatához. Ezek az újonnan, főként a Károlyi család nemzetségi levéltárából felhasznált források azonban nem csak az újoncozás kérdéskörével, hanem az ekkor kitört felkeléssel kapcsolatban is érdekes adatokat tartalmaznak. A téma nem ismeretlen a szerző számára, hiszen a mozgalom vezetőjének életével egy korábbi tanulmányában már foglalkozott. ( Seres István: Adatok Szegedinác Péró életéhez. In: Az értelem bátorsága. Tanulmányok Perjés Géza emlékére. Szerk.: Hausner Gábor, Budapest 2005. 629-643. ) Jelen munkájának azonban elsősorban nem az események bemutatása, hanem a katonaság és a felkelők érintkezésének vizsgálata állt a középpontjában. A könyv külalakját és tartalmát tekintve is igényes munka. A logikus felépítésnek, jó szerkesztésnek és a gazdag jegyzetanyagnak köszönhetően nem csak a szakértő olvasó, hanem a laikus érdeklődő számára is könnyen érthető. A borító Timkó Bíbor tervei alapján készült. A kiadvány képekkel, fotókkal és térképekkel gazdagon illusztrált, amelyek a könyv végén külön fejezetben találhatók. Ezeket célszerűbb lett volna nem itt, hanem a szövegben a megfelelő helyekre beilleszteni, mivel így jobban kiegészítették volna a leírtakat. A tájékozódást két térkép segíti, amelyek a kuruc felkeléseket és a katonaság elszállásolását tüntetik föl. A könyvet logikailag két nagyobb egységre oszthatjuk: a témát tárgyaló hosszabb bevezetőre és az említett leveleket bemutató forrásközlésre. Az előbbi stílusa olvasmányos, fogalmazása gördülékeny, jól érthető. Szerkesztését tekintve azonban akadnak kisebb hibák, hiszen a szöveg tagolása kissé következetlen, néhol összemosódnak gondolatok, amelyek külön bekezdést igényelnének. Ezek, habár több helyütt előfordulnak, nem válnak nagyon zavaróvá és nem nehezítik a
